Pete László Miklós versei

  Karikatúra-hatalom Erőlködik tamtamokon.   Nagy dobális dobszerelék Zúgja igéit szerteszét.   Mindenféle ostobaság Követeli – egyenjogát.   Karikatúra-hatalom Üvölt ráció-romokon.   Fordítva üli a lovat, Hülyeséget szentté avat,   Tradíciót péppé emészt, Betiltaná a józan észt.   Karikatúra-hatalom Csak karikatúra-halom…   Ha a szó komolyra fordul, Minden fegyvere kicsordul.   Az ereje szürreális, Pénze… Tovább »

  A néhai Zórád Ernő – Tán az utolsó bohém – Fiatal borzalmak között Mindig, Mindig Koravén.   Valamikor még a régi Felvidéken Született, Mire felnőtt, Szülőföldje Mindenestül Odalett.   Elvált szülők, Pusztuló kor, Felhők a világ egén, Ifjú volt, Pedig a világ, Amelyben élt, Koravén…   A néhai Zórád Ernő Budapesten, Ideát – Egy… Tovább »

  Hülyítő háttérhatalom Gubbaszt a sztratosz-fokokon.   Globalizál, Profanizál, Parttalanná degenerál.   A pornó is “emberi jog”, Ha belőle profit csorog.   Károg a műanyag varjú, Ropog a friss dollár-sarjú.   Korog háttérséfek vágya, Globál égből hull a trágya.   Sokszínűség-dajkamesék Szállnak a széllel szerteszét.   Bőg a sunyi frázis-malom… Hülyítő háttérhatalom…  ... Tovább »

  Trianoni határ-féreg; Profán hitben nincsen lélek.   Clemenceau, szegény vén szamár, A pokolban bánhatja már.   Hogyha akkor tudta volna,  Hogy Vichy lesz a jutalma,   Utána meg iszlám-özön; Szégyenében le is köszön.   Trianoni határ-féreg; Ostoba lila remények…   Valahol Lloyd-George is sejti, Még a botját is elejti…   Megbánta már a vén… Tovább »

  A Történelem Szélbe Hamvakat szór Élt valaha A trójai Hektór…   Rettegte őt egykor a túlerő, Sírját őrzi A végtelen Idő.   Férj volt és Apa. Gyakran félt, De nem hátrált meg soha. Hurkot vetett rá A Történelem, A vén lókötő, És elfogyott útjából – a Jövő.   Férj volt és Apa, Nézte, amint… Tovább »

  Hatvan felé – Styxen innen; Soha semmi nem volt ingyen.   Tövises az Élet szára; Mindenek megvolt az ára.   Veszteségre sose néztem, Mindig  Szerettem és Éltem.   Irigyeim – hogyha vannak – Megbocsáthatnak maguknak…   Hatvan felé – Stxen innen; A világ sohasem stimmel.   Most éppen nyugat csócsálgat Elmebeteg doktrínákat.   Céljaihoz… Tovább »

  Pünkösd fényes vasárnapján Tűz a napsugár, Kritizáló szószátyárok Nyegle hada Szokás szerint Sült galambra vár.   Pünkösd fényes vasárnapján Susognak a lombok, Tervezgetnek bolond bölcsek, Élnek Bölcs  Bolondok.   Pünkösd fényes vasárnapján Bizsereg az Élet; Továbbra is a munkának, Alkotásnak, Szerelemnek Élek.    ... Tovább »

  Szivárgó májusi eső; Kopog tőle a háztető.   Ál-tavasz van, Lompos hideg, Megrepedeznek a Hitek.   Szent derűk borúvá hűlnek, Kételyek tócsába gyűlnek.   Hallgat az igazi Erő; Szivárgó májusi eső.  ... Tovább »

  Sors-barázdát billegetünk, Szerencsetojást keltetünk, Élünk csendesen. Körülöttünk hömpölyög a  Vén Történelem.   Jövő-palántát nevelünk, Élünk, Alkotunk,  Szeretünk, Az Idő halad, Lelkünk mélyén hullámzik a Szabad Akarat.   Profán hétköznap csikorog, Rossz végzetek gyomra korog, Száll az Út pora… Szalad velünk a rozoga, Vén História.   Sors-barázda-billegető, Szerencsetojás-keltető Posványos Jelen; Felelős vagy, hogy milyen lesz… Tovább »

  A Teremtő Képzelet Isten adománya, Megszámlálhatatlan Álom Alkotóját várja.   Boldog, aki él vele, Álom-milliárdos, Lelki gazdag, Ezer égi Öröklétben szálldos,   Ahol nem élnek vele, Nem is futja másra, Izzadságos közhelyekre, Rossz önvallomásra.   A Teremtő Képzelet Nem öncélú bőség, Általa nem kisebb, Nagyobb lesz A Felelősség.   Téglát akkor szolgáltat Jövő-épülethez, Ha… Tovább »