Pete László Miklós versei

  Adjunk sallert a végzetnek! Aratnak, akik jól vetnek!   Pökhendi, dagadt fátumok Elrendelés-gyomra korog,   Beteges kényszerképzetek Tamtamdobja fennen pereg,   S jövő-torzképeit ontja Drót rángatta propaganda…   Korhadt túlerő dédelget Mindenféle torzképeket…   Így is, Úgy is Eltemetnek… Adjunk sallert a végzetnek!  ... Tovább »

  A besenyőfutás-svindli, Lassan és nehezen múlt ki.   Öngyilkos ál-történelem Ilyen bolondgombát terem.   Elátkozott nemzedékek Tanulták az ökörséget.   Sok forrás nem tudott róla, Régészet nem igazolta,   Józan észnek mondott ellen, Mégis ott vigyorgott – fennen,   Mert magyar-fogyatékosság Óvta az ostoba dogmát.   Sokan megdolgoztak érte, Hogy kipukkanhasson végre…   Mérgét… Tovább »

  Nyár-indító szent Békesség; Forró napok, Fényes esték.   Lombkoronás tettvágy éget, Virul, burjánzik az Élet.   Vágyunk Szépre, Igaz Szóra; Készülünk Jövőre, Jóra…   Reménykedni, Élni tessék! Nyár-indító szent Békesség.  ... Tovább »

  Rebrov mester eltávozott… Maga után nagy űrt hagyott.   Melyik szalmaszál lehetett? Talán soha nem tudjuk meg…   Háromszoros bajnokcsapat A mestere nélkül maradt…   Rebrov mester eltávozott; Eddig nekünk csak jót hozott,   Most pedig, hogy így ért véget – Hozott jó nagy ijedtséget…   Izgulni lehet most azon, Ne legyen Fradi-Trianon.  … Tovább »

  Trianoni Európa – Minket darabolt apróba…   Vén kastélyban kurta kapar, Bízzon benne, aki akar.   Most is akad perverz ötlet; Most se tudnak rólunk többet.   Herélt álmok koporsója; Trianoni Európa…  ... Tovább »

  Trianoni vén kufárok; Egyre mélyebb lesz az árok…   Mélyülnek a szarkalábak; Vén koboldok éjjel járnak.   Nem rejti el idő-paplan, Ami megbocsáthatatlan…   Trianoni vén kufárok; Világotok elszivárog…   Hatalom, arrogancia – Végleg eltűnik majd tova.   Földeteken köd kavarog; Sírban lesztek – hontalanok.   Azt az árkot ti ástátok; Trianoni vén kufárok…. Tovább »

  Észrevétlen jött el a Nyár, Minden Remény glédába áll.   Összegyűlnek, Tanakodnak, Vajon idén mire jutnak?   Bár a Nyár nagyon szeszélyes, De az össze Remény vérmes.   Észrevétlen jött el a Nyár, Remény-tábornok szalutál.   Újjászületik a Lélek, Sorbaállnak a Remények.   Elkezdődik végre a Nyár, Minden Remény Örömre vár.    ... Tovább »

  Griffes-indás régi népek Lassan magyarokká érnek.   Szlávosító jelszavakat Az Idő csöndben letagad.   Foszladozó dogma-falak Mögött halvány körvonalak…   Nagy túlélők ám a Tények… Griffes-indás régi népek…  ... Tovább »

  Maga az Élet, Mindennek alapja, De – elszigetelten – semmi, Csupán hulla; Magában csak üres koldustarisznya, Élni csak akkor él, Az Utat, A Jövőt akkor mutatja, Ha a Jelen Erkölcse Támogatja.   Beszélni róla – semmi Nem siker; A Tradíciót Éltetni kell, A Tradíciót Mindig Élni Kell!  ... Tovább »

  Eresz alatt madárfészek, Lakják apró, tollas népek.   Sarokba tették, jó helyre, Oda az eső nem ver be.   Két bájos kismadár rakta, Szépítgette, igazgatta,   Mind a kettő most is ügyel, Vígan röpköd és csivitel,   Szívet-lelket megigézi, Csupa öröm őket nézni.   A láttukra jó a kedvünk, Maradjanak mindig velünk!   Nálunk… Tovább »