Pete László Miklós versei

Életeink együtt futnak, Emlékeink szaporodnak, Hullnak, mint a hó. Köszönöm, hogy a Társam vagy, Anikó.   Gyarapodó lelki javak, Szűken szabott anyagiak Közt telik sorunk; Mindhalálig egymás mellett Maradunk.   Kint pogány világ globális Megszorító-liberális Szennye kavarog; Bent szerelem fáradt mosolya Ragyog.   Csók, közös múlt, közös munka; S közös kicsi otthonunkra Néz a tiszta… Tovább »

Idő tengerén Kis névnap-sziget, Évente egyszer Elibénk siet.   A nap a névé, S a név a Tied, Hozzon még Neked Ezer örömet!   Pályád poroszkál, Máskor meg rohan, A világnak Rád Nagy szüksége van.   Másutt felnőttként Néznek fel Reád, Itt kislányként vár Anyád és apád…... Tovább »

Ménkű nagy eső után Napsugár kacag a fán.   Fürge öröm, Kikelet, Boldog, aki nem feled.   Eső változást terem; Sok jó ember – kis helyen.   Április vizet fakaszt; Fák alatt a sár maraszt.   Felsóhajt az emelet, Közeledik a menet.   Rezesek dallama száll, A levegő is megáll.   A zsúfolt terem ragyog,… Tovább »

A ködön át,A vízen át,A hullámfodron át;Ahol a Rejtély kóborol,Felsejlik valaholA távoli part. Túl Lét okán,Túl Hit fokán,Túl szürke éjszakán,Ahol a holtak reményt szőnek,S ahol Isten a fürge JövendőnekBakot tart;Ott rejtőzikKöd mögött,Ég fölöttA távoli part. Álmok között,Hitek fölött,A horizont mögött,Ahol megújul a vén Idő teste,És szerelemmel ékes minden esteÉs vágy zúg örökké,Mint szitakötő;RejtőzikA kikötő. Ahol… Tovább »

  Nélkülük nem volna Élet, Legfeljebb entrópia, Velük lehet csak boldogság, Öröm és harmónia.   Nélkülük nem volna semmi, De ha immár vannak Ők, Lehet férfi sovinizmus, Férfidölyf és férfigőg.   Minden Velük együtt lehet, Élet, Haza és Család, Isten áldása szemükben, Általuk él a világ.   Nélkülük jövő sem volna, Még tán jelen sem… Tovább »

Ádventet csak Isten ad; A Karácsony – ránk marad.   Számos Ádvent tovaszáll, Isten mindörökre vár.   Szépet látni, Jóra várni, Isten elé odaállni….   Örök Ádvent csak a Lét, Elspóroljuk – szanaszét.   Csak anyag, meg hatalom; Égig ér a kusza lom.   Ádvent, rés az anyag-rácson; Hátha egyszer lesz Karácsony…... Tovább »

Volt valaha, hajdanában… Hagymás vér reggel a tálban, Be ne zabálj, te gyerek… Hej, a régi jó telek…   (Látunk még ilyet valaha? Nagy kérdés; Nő a disznóállomány, Fogy a sertés…)   Volt valaha hajdanában… Délben pecsenye a tálban, Jóllakott felnőtt, s gyerek, Hej, a régi jó telek…   (Látunk még ilyet valaha? Nagy kérdés;… Tovább »

Melegítsd át, Napsugár, A fáradt szobákat; Ilyenkor minden pillanat Boldog perccé válhat.   Most születik a Tavasz, Új remények várnak, Mosoly-előőrsei is Megjöttek a Nyárnak.   Erőt gyűjt a napsugár, A hajnal se félszeg, Reggelenként sűrűsödnek A jókedvű élcek.   Melegítsd át, Napsugár, Töredék hitünket, Hadd tartsuk meg békességben Hírünket, nevünket.   Melegítsd át a… Tovább »

Ötvennégy éve Ezen a napon… Mint elázott, lyukas papírlapon, Átsüvített a Szél A Kőfalon.   Ötvennégy éve Jött a zivatar, Régmúlt napot az Idő eltakar; Pedig a magyar Még most is Magyar.   Ötvennégy éve A bálvány ledőlt, Az elfojtott erő felszínre tört, A lánctalp dúlta útra Vér Ömölt.   Ötvennégy éve Fellobbant az Élet,… Tovább »

Globalizált, festett farát riszálja A felszín, A szó perverz, Az agy beteg; És odafent a szürke fellegek Hallgatagok. Talán gyászol az Isten.   Ott fenn az Isten gyászol, Lent pedig latyak, Agyag, S profanizált agyak.   Ünnep nincs már, Csak ürügy az ivásra, Araszolunk a barbár-honba Hátra.   Az ünnep kancsal, A hétköznap csálé, Ami szép… Tovább »