Pete László Miklós versei

Tök ulti – halotti lepel; Amíg élünk, kontrázni kell. Van negyvene, három húsza, Meg a hitetlenség busza. Hajtószínnel média sújt, A tök király burnuszba bújt. Tök ulti – globális condra, Amíg élni lehet – kontra! Ha végén villan a hetes, Már minden kanyar egyenes…  ... Tovább »

Pőrén izzadnak az Egek; A piros alsó pityereg.   Durchmarsot adóhivatal Mond fent, Lenn áll a ravatal.   Sárgul minden régi cetli; Bemondva a piros betli.   Álmodozik a vén halál, Egykori ász szénát kaszál.   Passz piros! A gond megy vele; Sohasem lehet fekete.   Távol multi-redurchmarsok Buta reklámdala harsog.   Bedobtam, többé ne… Tovább »

Villám csap vén Idő-tölgybe, Busz indul a Pokol-völgybe.   Szélcsend, pokol, nyűgös viták; Hőség-üstben fő a világ.   Koponya-partner vigyorog; Régen cinkelve a lapok.   Drótos fülű úti marha Ricsaját feljebb csavarja.   Silány talon – passz, uraim; Megszámlálva a napjaim.   Hőség-ördög fülbe mászik; Idegeken zongorázik.   Piros passz a móka neve; Holt remény… Tovább »

Örültünk, amikor felvett Bennünket az öreg korvett… Egykor török, meg tatár… Egye fene! Ossza már!   Recsegnek az eresztékek… Egykor zöldellő vidékek… Tajték a hullámfalon, Többé nem kell A talon.   Láttunk kopár hullámhegyet; Hitelből vettük a jegyet – Kölcsön-halál, Takaros… Egye fene – passz piros!   Vérvörös a felleg orma, Kettéhasadt a vitorla, Hallgatagon… Tovább »

“Csillapul a kinti gond: Szar a világ, tök a tromf! Szúnyog zümmög, misét mond, Reménykedik a bolond, S mert az élet ganédomb, Gyorsan hervad el a lomb.   Európa? Rozsdás satu, Szar a világ, tök az adu! Az otthon egy kicsi odú, A Haza magas homlokú, Gyalulja pénzügyi gyalu; Sír köré épül a falu.  … Tovább »