Pete László Miklós versei

  Vén Kaszás a hideg Égen; Őrködik már nagyon régen.   Halál-csapák profán mérge Ne érhessen Tejút-révbe,   Eridanus vén útjára Ne juthasson, aki gyáva…   Vén Kaszás a hideg Égen; Csillagfényű Békességben.   Ős Igék új Létet hoznak; Égi utak találkoznak.   Mélységek kapui felett  Lebeg a szent Emlékezet.   Jövő-titkon… Múlt-vidéken… Vén Kaszás… Tovább »

  Nimród, Ménróth, Más néven: Orion; Áll az időből rakott Falakon…   Ménróth.. Egykoron Hatalmas király… Őrt áll A Kezdetek Kapuinál.   Rég elfeledett mitológiák Cserepein át Látszik arcából Néhány mozaik. Más volt a világ, Más volt az Ember, És más volt a hit… Rég elfeledtük, Valahol  Mégis Itt, Bennünk Lakik.   Nimród, Ménróth, Más… Tovább »

  Szkítaságos Idő-honban Ős Eredet – még talonban.   Tovatűnő évezredek Árnyéka rátelepedett,   Az útjelzők rég elkoptak, A szavak megcsavarodtak.   Szkítaságos Idő-honban A Jelen mégis otthon van.   Az érzelmek és a jelek Mindig tévedhetetlenek.   Romos évezredek felett Fogunk a Múltunkkal kezet.   Szkítaságos Idő-honban Az Emlékezet megtorpan.   Szkíták, pannonok, szarmaták;… Tovább »

  Hun kopog a Múlt ajtaján, Bebocsátjuk végre talán?   Lélektelen elméletek Tagadták, amíg lehetett.   Egy ideje retirálnak, Új múltakat retusálnak.   Hun kopog a Múlt ajtaján; Igazságot keres csupán.   Még mindig a hazugságok Irányítják a világot.   Hogyha a Múlt sínre kerül, Tán a Jövő is felderül.   Hun kopog a Múlt… Tovább »

  Lábunk alatt pannon titkok, Fejünk felett kék egek, Mögöttünk Múlt, Szemben Jövő, Körülöttünk: Kikelet.   Küldetésünk: Szent Jövendő; A jelen bármit hadar, Életre és Szeretetre Rendeltetett  A Magyar.   Múltat, Jövőt Köd-kosárban Rejteget A Messzeség; Lábunk alatt pannon titkok, Fejünk felett Kék Az Ég  ... Tovább »

  Jégkorszakok emléktára Ráfér a Föld homlokára.   Hómezővé vált a berek, Jéggé dermedtek a hegyek,   S a hallgatag világ felett Fehér halál terpeszkedett.   Jégkorszakok emléktára Felvésve idő-táblára…   A nyár szele volt a bóra, S a Föld – Isten hógolyója…   Egész évben csak december… Akkor született az Ember…   Jégkorszakok emléktára;… Tovább »

  Szikambria, mondák hona, Vajon létezett valaha?   Mint fürge hal a habokban, Bujdosik évszázadokban,   Itt feljön, ott bukik alá, S eltűnik – ki tudja, hová…   A legendás Szikambria Merre lehetett valaha?   Kik voltak a szikamberek? Miféle rejtélyes sereg?   Gallia? Vagy Pannónia? Merre volt e nép otthona?   Szikambria, Szikambria… Hol… Tovább »

  Atlantisz legbelső titka Nem egy számadat, Nem is a mindent elsöprő Vízi áradat.   Nem is az, hogy egyszer eltűnt A tenger alatt, S hogy mindennek ellenére Híre fennmaradt.   Bár műhold sem talál semmit A sírja felett, Atlantisz mégsem a végzet Szimbóluma lett.   Atlantisz legbelső titka Nem a technika, Nem is a… Tovább »

  Emlékeink Múzeuma Felfér egy nagy pótkocsira.   Létünk lényegét mutatja, Maga az Élet vontatja.   Tünékeny, sose anyagi, Nem lehet felrobbantani.   Emlékeink Múzeuma Csupán Pillanatok sodra.   Apró tűnő öröklétek Színezik a véges létet…   Amíg vagyunk, élni éget A sok kicsi konzerv-élet…   Nem hagy el bennünket soha Emlékeink Múzeuma.  ... Tovább »

  Borongós szürke napokon Megpihen a szél, Távozását fontolgatja Lassacskán A Tél.   Borongós szürke napokon Álmodni lehet, Életkedvet csiripelnek Kint  A verebek.   Borongós szürke napokon Simul a redő, Csak a Jóra való hajlam Igazi Erő.   Borongós szürke napokon Tétova az ég, Napfény helyett csak a Lélek Belső Tüze  Ég.   Borongós szürke… Tovább »