Februárban hallgatag az Isten
Februárban hallgatag az Isten…A vízöntői hideg éjszakábanA Teremtő fejében tán az járhat,Hogy kell-e még új Tavasz a világnak…Februárban hallgatag az Isten…... Tovább »
Január, profán lét ura
Január, profán lét ura;Hófehér fagy-harmónia. Az ég alatt minden fehér,Öröklétre vágyik a Tél. Csillogó globál pénz-erő,Hófehér, hideg jövendő… Január, profán lét ura,Fagyos orrát fennen hordja. Néha némi kegyet kreál,S akkor a hóesés eláll. Máskor zordon képe mutat,S máris szél hordja a havat. Január, profán lét ura,Nem játszik, csak egy kapura. Egyenlőn mér minden kinek,Eszményképe:A nagy… Tovább »
Téli élet-poétika
A halál?Fehér végtelen…Az Élet?Kis pont a Hegyen… Semmi nem lesz önmagától;Isten is havat lapátol… Világból épp annyi akad,Ahány teremtő Gondolat. A halál?A semmi csöndje…Az Élet?Állandó zene… Élet halálból nem fakad,De ha már él,Élet marad. A halál?Fehér végtelen…Az Élet?Kis pont a Hegyen…... Tovább »
Befagyott a Niagara
Befagyott a Niagara,Tél kobakján fagykorona. Az égbolt fénytelen, rideg,Vigyorog a cudar hideg. Fagyot áraszt a levegő,Didereg az életerő. Befagyott a Niagara,Fagyból van a Tél jogara.... Tovább »
Szünet nélkül szakad a hó
Szünet nélkül szakad a hó,Hófehér minden házikó. Ablak mögül fehér béke,Volán mögül – vész vidéke. Mint hajdani régi telek:Kabátok,Kucsmák,Emberek.. Szünet nélkül szakad a hó,Munkálkodik Holle anyó. De más ez a mai óra,Másképpen nézünk a hóra. Egykor régen: játék helye,Ma: gondok fehér tömege. Hó-bosszúság;Isten velünk…Tavasszal boldogok leszünk.... Tovább »
Hóesésben – autóval
Hóesésben – autóval;A világ nagy fehér sóhaj. A hajnal félénken lebeg,Vad hópelyhek örvénylenek. Fenn az égbolt sötét, fakó,Lenn fehéren ragyog a hó. Óvatosan,Hosszú sorban…Az Idő soha nem torpan. Isten hiába nem szólal…Hóesésben…Autóval…... Tovább »
Hull a hó, hull egyre, egyre..
Hull a hó,HullEgyre,Egyre…Hitre,Vágyra,Reményekre… Jövő-síkok tekerednek,A háztetők fehérednek. Szkeptikust egekbe emelFehér entrópia-lepel. Hull a hó,HullEgyre,Egyre…Nagy tervekre,Ötletekre…... Tovább »
A Tél szürkévé öregszik
A Tél szürkévé öregszik,Vén tűzhely köré telepszik. Nem mondhatja el senkinek;Magát emészti a hideg. Fényes hóból szürke sárba;A profán örökre árva. A vén Tél szürkévé vénül,Tavaszba hanyatlik végül. Fehér fényű fagyos dogmátBúcsúztat szürke valóság. Hagyományos közösségekMentén fut tovább az élet. Isten nem holmi pereces;Csak az talál,Aki keres.... Tovább »
Téli ebnek ura fakó
Téli ebnek ura fakó;Lábunk alatt ropog a hó. Panasz árad, ezer akó,Vén Január – égi bakó. Kásává öregszik a hó;Pesszimizmus – sehollakó. Téli ebnek ura fakó;Meleg zugban álommanó. Téli mosoly: hideg, fakó,Téli égen szürke zakó. Téli ebnek ura fakó;Tavasszal elolvad a hó. ... Tovább »
Fehér fényű téli csendben
Fehér fényű téli csendbenTündököl a hó,Egy másik világban a miÁlmunk a való. Más világok csendjeibenSok más ember él,Ott is egyszerinek tűnikIdő meg a tér. Hivatalok jellemzője:Dogma-kényelem,Ott képzelik, hogy egyszeriA Történelem. Fehér fényű téli csendbenSzikrázik a hó,A Boldogság tiszta lelkűEmbernek való.... Tovább »
