Pete László Miklós versei

Friss újévi bosszúságok;Villanydróton varjú károg. Mínusz héten a mutató,Nem indul be az autó. Van műszaki terefere,És akkumulátorcsere. Friss újévi bosszúságok;Az ablakon jégvirágok. Nagy köd van a hegyeken túl,A kocsi megint nem  indul. Bebikázva járok vele,Másnap reggel – gyertyacsere. Friss újévi bosszúságok;Terjed a jég, mint az átok. A hajnal ködfalban hörög,Az autó – nem is köhög…… Tovább »

Hallgataggá vénül a Tél,Semmit nem kér,Nem is ígér… Entrópia-szökevénynekGyúlnak a teremtő Fények. Büntetés, közöny, jutalom;Egykutya a profán fagyon… Hallgataggá vénül a Tél;Idő sarkában üldögél. Ateista igyekezet:Minden út – nihilhez vezet… Az Isten nem masiniszta;Az igazi Lélek – tiszta. Sose vetnek, csak aratnak;Az “eszmék” – holtak maradnak… Jövőre lel, aki remél…Hallgataggá vénül a Tél.  ... Tovább »

Fagyos télben fagyos ének;Jég-agyara nőtt a Télnek. A láthatár fagyban remeg,Kezeimen újabb sebek. Borongós hideg fojtogat,Dér lepi be az ágakat. Fagyos télben fagyos ének;A Remények porrá égnek. Vígságot hideg üt agyon,Könny is megdermed a fagyon. Kabátos-kucsmás emberek;A levegőt köd üli meg. Fagyos télben fagyos ének;Fagyot tüsszögnek a rémek. Fagyot lehel már a pokol,És a Hit… Tovább »

Didergő újévi napok;Szélvédőn jégpára ropog. A fagy a bőrünkbe harap,Felleg fogságában a Nap. Fagydémon-sereg emlegetRettenetes hidegeket. Jövőnk az ablakon kopog;Didergő újévi napok.... Tovább »

Fagy-roham karácsony után…Száraz levél reszket a fán. Felgyűrte ingujját a tél,Bőrünket gyalulja a szél. Befagyott az Idő telke,Didereg a Jövő lelke. Néznek a Remények – sután…Fagy-roham karácsony után.... Tovább »

Decemberi napsütésben,Karácsony előtt,Isten áll az erdőszélenFenyőfák között. Kizöldül-e valaha aLelki pusztaság?Fog-e még a jó iránybaMenni a világ? Boldogabb világot hoz-eAz isteni szél,Vagy jéggel borít el mindentAz új lelki tél? Decemberi napsütésben,Karácsony előttJövendő cseperedik aHorizont mögött. Isten áll az erdőszélenFenyőfák között;Decemberi napsütésben,Karácsony előtt.... Tovább »

Lombjuk vesztett decemberi fák,Tél markában vacog a világ. Kémények gomolygó füstje száll,Reggelente jégbe fagy a sár. Az utcákon fénylő lámpafény,Ablakokban ádventi remény. Cammog tovább az idő-batár,Az esztendő ideje lejár. A jósok a Jövőt csak ugatják;Lombjuk vesztett decemberi fák.... Tovább »

Dermesztő december éjjel,Szalad a szél szerteszéjjel. Zordon, rideg fagy-uralomDere fénylik a lombokon. Fagyos Ádvent napjaibanAz Idő vacogva suhan. Jövőnk tele meredéllyelDermesztő december éjjel.... Tovább »

Október a Tél heroldja,Fátum végzéseit hordja. Fényes, színes glédába áll,Tél testvérrel kollaborál. Ködbe fúlnak a hajnalok,Rövidülnek a nappalok. Hullámvasúton Tél felé –Talán újabb Tavasz elé. A végzet nem Isten gondja…Október a Tél heroldja.... Tovább »

Február már TavaszértKönyörög…Elmúlik az Egyén,A Lét örök…Temetni készülök… Már napsugárban úszikA határ…Előbb-utóbb MindenkiSorba áll…Az Óra körbejár… Vidám színekre váltA télutó,Madarak zengik már, hogyÉlni jó..De – elnémul a szó… Február már TavaszértKönyörög…Elmúlik az Egyén,A Lét örök…Temetni készülök…... Tovább »