Pete László Miklós versei

  Töprengő téli éjszakán Suttogni kezd ezer talány.   Visszavonultak a fagyok, Nyomukban sártenger tocsog.   Lombvesztett fa Tavaszt remél, Vadul acsarkodik a szél.   Jövő tipeg Remény után Töprengő téli éjszakán.... Tovább »

  Havat hord a januári szél; Érzelgős kis dallamokon Pityereg A Tél.   A végzet hamisan hegedül; Az Ember csak Isten nélkül Lehet egyedül.   Havat hord a januári szél; Nem a tudomány éltet, Hanem A szenvedély.   Havat hord a januári szél; Az Ember nem képletekben, Rubrikákban él.   Ház előtt seperjük a havat;… Tovább »

  Januári kemény fagyok; A Tél hófehérben ragyog.   Holle anyó fürge karja Abbahagyni se akarja,   És a bátor kicsi házak Hófehér sisakban állnak.   Január jéghada fakó; Jön a fagy-Covid rangadó.   Jövőnk vad ködben imbolyog; Januári kemény fagyok.... Tovább »

  Vékonypénzű téli napfény Csillog a fák tetején, A halál mindig vazallus, Csak az Élet szuverén.   Sok titok rejlik a Télben, Ki amit talál, azé; Vékonypénzű téli napfény Vezet a Tavasz felé.... Tovább »

Isten téli köpenyében Sétál a fagyos sötétben.   Nézeget havas keresztet; Teremtő tenyere reszket.   Sivár, fagyos jelen-kéreg Alatt a halott remények,   S a be nem teljesült Hitek Derékalja kopár hideg.   Hópehely a komor éjben; Isten téli köpenyében.... Tovább »

  Volán mögött, hóesésben, Egyre szigorodó Télben.   Ablaktörlők táncot ropnak, Emlékek jelenné kopnak.   Közepén a ködtengernek Idő-bolyhok ábort vernek.   Az éjszaka mind mostohább; Van-e tovább? Merre tovább?   Egyre szigorodó Télben, Volán mögött… Hóesésben…... Tovább »

  Rekedt vén Január regél, Fegyverkezni kezdett a Tél.   Vén Remények bottal járnak, Fagydárdák falanxba állnak,   Vad fellegek sereglenek, Széllel száll a hadüzenet.   Páncél-mellét veri a Tél… Rekedt vén Január regél…... Tovább »

Az óév sárban fuldokol; Jövő születik valahol.   Tolakodó Covid-sereg Ömbölyög a világ felett.   Kijárási tilalomba Durrog egy-két házi bomba…   Az óév sárban fuldokol; A világ nagy, poshadt akol…   Sáros, esős, pocsék idő, Nagy tócsányi múlt-temető…   Izzadnak az égi falak, Fatörzsekig csap a latyak.   Az óév sárban fuldokol; És kiút… Tovább »

Kint vihar, belül Békesség; Csalafinta téli esték…   Alattomos téli szelek Tavasz-freskókat festenek.   Petyhüdt tél nem talál rendet, A feszültség földet renget.   Rosszat akarni ne tessék; Kint vihar Belül Békesség.... Tovább »

Koravén, fáradt december; Jelenbe szorul az ember.   Sörénye nő köd-fogatnak, Régi célok távolodnak.   Eltűnik A “Lesz”, Meg a “Volt”, Szomorkás dalt dúdol a Hold.   Az Égbolt pihenést rendel; Koravén, fáradt december.... Tovább »