Pete László Miklós versei

  Borongós szürke napokon Megpihen a szél, Távozását fontolgatja Lassacskán A Tél.   Borongós szürke napokon Álmodni lehet, Életkedvet csiripelnek Kint  A verebek.   Borongós szürke napokon Simul a redő, Csak a Jóra való hajlam Igazi Erő.   Borongós szürke napokon Tétova az ég, Napfény helyett csak a Lélek Belső Tüze  Ég.   Borongós szürke… Tovább »

  Fáradt téli impressziók, Szürkék, nedvesek és fakók.   Vén emlékezet válogat Sodródó pillanatokat.   Sírhalom a Jövő partján; Egyre hízik a toportyán.   Telni kezd az idő-fiók; Fáradt téli impressziók.  ... Tovább »

    Hideg szelek Februárja Fagyos téli táncát járja.   Doktrínák hideg vidéke Ködében reszket – a Béke.   Rossz, lappangó pénz-bozontok Rengetik a horizontot.   Hideg szelek Februárja Az ember csontját átjárja.   Akuttá vált pandémia, Meg vakcina-mizéria   A tetőpontjára hágott, Keserítvén a világot.   Hideg szelek Februárja Mindig saját útját járja.  … Tovább »

  Szülőföldem, Február Mindig a Tavaszra vár; Nem zavarja  Álmait, Hogy deres a határ…   Szülőföldem, Február, Örökké lelkébe zár, A Vízöntő oltalmában Istenre Talál.   Szülőföldem, Február, Sose tudta, mi a Nyár, Csak ballag a Tél végén, Mint Ócska vén batár…   Szülőföldem, Február, Tisztességéért kiáll, Megalkuvás nélkül Mindig A Tavaszra vár.  ... Tovább »

  Februári kemény fagyok; Holnap ötvenkilenc vagyok.   A vén Idő tétet emel, Talán magam sem hiszem el.   Még egy utolsót alhatok; Holnap már nem ennyi vagyok.   Egyéni szilveszter éjjel Az ötvennyolcadik évben.   Holnap már eggyel több vagyok; Februári kemény fagyok.... Tovább »

  Festői hópehely-sereg Jéghideg rohama pereg.   Recseg a tehertől az ág, Bekéredzkednek a kutyák.   Hull a hó fagyott latyakra, Tán sohasem hagyja abba…   Idő mélységei felett A nincs-re Tél a felelet…   Jövő Reménység csepereg… Festői hópehely-sereg…... Tovább »

  Februári latyak-özön; Isten előre nem köszönöm.   Előbb a Munka, A Jelen; Jövendő csak abból terem.   Köldöknéző profán agyak; Nem teremt lelket a latyak.   Doktrína ül lapos kövön; Februári latyak-özön.... Tovább »

  Vízöntő csillagos ege Fordulópontokkal tele.   Alternatív létezések Számára zord, hideg fészek,   Mégis itt gyűlik az Erő, Itt fordulhat meg a Jövő…   Hogy pénz és Szabad Akarat Küzdelméből majd mi fakad,   Erről is szól az Életünk… Hold az Égen… Isten velünk…   Szól az összes régi rege… Vízöntő csillagos ege…... Tovább »

  Fagyos téli éjszakákon Alszik az Ég – csillagágyon.   Kemény, rögös föld támogat Fenyőfa-piramisokat.   Érzéketlen, hideg ködök Lengenek a tetők fölött.   Fagyos téli éjszakákon Bánat tanyázik a fákon.   Nyomasztó múltbeli képek Rengetik az eresztéket.   Szkepticizmus-fergetegek Lelket rágva örvénylenek.   Életet ment sok friss Álom Fagyos téli éjszakákon.... Tovább »

  Az árnyékok fagyra várnak; Végórája jött a sárnak.   Csillagtalan éjszakában Sötét sál a Hold nyakában.   Állandósult profán telek Tömegekben örvénylenek…   Az árnyékok fagyra várnak, Füstbohócok tovaszállnak.   Magányos lett minden Csoda, Harcra készül a Tél hada.   Lehet a Tavaszt remélni, Csak a Telet túl kell élni…   Vén Remények összezárnak;… Tovább »