Pete László Miklós versei

  Eresz alatt madárfészek, Lakják apró, tollas népek.   Sarokba tették, jó helyre, Oda az eső nem ver be.   Két bájos kismadár rakta, Szépítgette, igazgatta,   Mind a kettő most is ügyel, Vígan röpköd és csivitel,   Szívet-lelket megigézi, Csupa öröm őket nézni.   A láttukra jó a kedvünk, Maradjanak mindig velünk!   Nálunk… Tovább »

  Kutyasimogató Május-éjszakában Langyos esti szelek  Legyezik a vállam.   Ciripelő éjben Sápadt szkepszis vacog, Istenről mesélnek Ott fent a csillagok.   Az asztal szegletén Megpihen a lábam Kutyasimogató Május-éjszakában.  ... Tovább »

  Május végre nekilát! Eddig kellett nagykabát… Eddig lusta, Nemtörődöm Kikeletünk nagy hirtelen Megemberelte magát.   Végre itt van a meleg! Fellélegzünk, emberek! Az ember, ha jóra bukkan, Mindenkinek Minden rosszat Elfeled.... Tovább »

  Régi Tavaszok emléke Csendesen bújik a szélbe.   Virágözönt hordtak a fák, Egyszerűbb volt még a világ.   Lélekmezőn imbolyogtunk, Jövendőket lapozgattunk.   Régi Tavaszok emléke Sosem áll magától félre.   Fényes homlokú etalon, Mérce minden új Tavaszon.   Megalkudni sose enged, Tart  Hitet, Reményt, Szerelmet.   Reményt varázsol az égre Régi Tavaszok emléke…. Tovább »

  Szent tavaszi megújulás. Virágzik az Élet, Tavasz-tűzben megtisztulnak Mind az elmúlt évek.   Virágpompás tavaszi fák, Napfény, madárének, Újra szárba szökkenhetnek A régi Remények.   Isten ráncai simulnak, A Teremtés éled; Szent tavaszi megújulás, Virágzik az Élet.  ... Tovább »

  Csendes borongós Tavaszon Szárad a sár az udvaron.   Nyújtózkodnak elmúlt évek, Csipog, csicsereg az Élet.   Zsibbad a Kikelet karja, A hegyeket köd takarja.   Csendes borongós Tavaszon Isten ül egy korhadt padon.   Kint a halál – vén ószeres – Dogmáira vevőt keres.   Hétköznapi boldogságok Melengetik a világot.   Didereg a… Tovább »

  A Költészet neve napján Hívószó kutat rím után.   Sorok állnak a strófába, Szívdobogás ritmusára.   Kikelet ritmusra éled, A Ritmus maga az Élet.   A Költészet neve napján Megbokrosodik a profán.   Holt verseket ünnepelnek, Élő versek dalra kelnek.   Profán ünnepi protokoll A Lélek nyomában lohol.   A Költészet neve napján Mű-vers… Tovább »

Tavasz-öböl partjainál Kikelet szent dallama száll.   Csillámlik a hajó orra, Feszül az összes vitorla.   Virágzó jövő-szigetek… Hívogatnak új Kezdetek.   Tavasz-öböl partjainál Minden jóslat tótágast áll.   Tavaszi szélben a végzet Már annyiszor semmivé lett,   Statisztika-jövő helyett Igazi jövő jöhetett…   Hátha most is, Ahogyan rég… Reménykedni – kötelesség.   Jövőt ígér… Tovább »

  Fehér virágú szilvafák; Örök átmenet a világ.   Tavaszt öltve megszületünk, Élet-télben tova megyünk.   Ha némi gyümölcsöt hagyunk, Talán nem hiába vagyunk.   Fehér virágú szilvafák, Látjátok az évek sorát.   Paraszti ész ellen lázad  A huszonegyedik század…   Rózsaszínű tévutakra Vezényel a profán csakra.   Fehér virágú szilvafák; Jár a Tavasz korokon… Tovább »

  Az első igazi Tavaszi nap, Az ember végre Új erőre kap.   Eltakarodott Már a fagy-tatár, Az ember újra Szép Jövőre vár.   Felszáradt már a Sár az udvaron, A satnya fűben Friss Remény oson.   Az ember jókedve Markába csap, Az első igazi Tavaszi nap.  ... Tovább »