Pete László Miklós versei

Vádolhatjuk márciust, Mégse lesz tavasz…   Vádolhatjuk Tél-izmussal, Fagy-izmusssal, Ilyen meg olyan izmussal, Mégse lesz tavasz.   Gyűlölhetjük márciust, Mégse lesz tavasz…   Gyűlölhetjük Acsarkodva, Habzó szájjal Szitkozódva Mégse lesz tavasz.   Milliókat költhetünk Mégse lesz tavasz….   Dollárhegyek, Pénzkötegek, Vérszomjas Kamat-seregek; Mégse lesz tavasz.   Minden tavasz mindig titok; Ha ideje lesz – jönni… Tovább »

Őrangyalom, hölgyem, anyám, feleségem, Te parázsölű kéjek asszonya, Hozzád fogant meg büszke szenvedélyem, És Általad lett szent az éjszaka. Anikóságos, hótiszta szerelmed Simogató nászi fergeteg, És örömforrás selyembércek mellett A diadalmas asszonyi öled. Megszületik majdan szerelmünk gyümölcse, Leszel újra hófehér anya, A világnak első asszonya, Ki koronáját a szívébe rejti:    Élek, vagyok: velem akartál… Tovább »

Otthonra leltem Öled melegében, Megállapodtam Kebled halmain, Házat építek a Szemed fényében, Letelepítem kóbor vágyaim. Meleg takaró szerelmünk palástja, Ágyunk a csókunk, párnánk a hitünk, Gyönge hangunk a legerősebb bástya, Szerelemföldbe csodákat vetünk. A mosolyodba szeretek öltözni, Fényes sugárban, tisztán, szabadon, Lelkeddel újra fel-feltöltekezni: Szép érintés: mily dicső hatalom!    Mosoly-szemedben ragyogó csillámok:    Bennünk,… Tovább »

Puha párnával jött a nyugalom, Lebbentve bolyhos sirályszárnyait. Sikoltó szikla: hűvös hegyorom, A szélnek adja olvadt csókjait. Az életkapu tárult fel előttem, Érzékeny pompa, csillag-pirosan, Ott bent a porból tűzzé s köddé lettem, Szívem a számon tört ki hangosan. Ó sima álmok, s gyöngéd rajzú vágyak! Ne hagyjatok magamra már soha! Hogy újra s újra… Tovább »

Hűsíts engem Tested illatával, Fürössz meg a Szemed sugarával, Melengess a Kezed melegével, Állíts talpra Lelked erejével. Takarj be Mosolyod bársonyával, Végy körül a Szíved bíborával, Lakass jól a Bőröd látásával, Élessz Nő-voltod fényes pompájával! Meghámozlak vágyaim tüzével, Meg is eszlek testem erejével, Betakarlak lelkem melegével, Melengetlek szellemem fényével.    Megfürdetlek testeink tüzében,    Vigyázok… Tovább »

Te vagy nekem a kozmosz végtelenje, A perc-sugárnál apróbb menedék, Tűzfergeteg, vagy éden tengercsendje, Hűsítő forrás, éltető vidék. Lelkemnek elhagyott, ódon szobáit Szemed fényében berendezhetem, A pusztaság helyére nőjön pázsit, Ahol Te, Kedves, megpihensz velem. Hű hitvesem, Te lelki-testi társam: Fogom erősen kis fehér kezed, Hadd éljem ezt az életet veled, Meg milliónyi újabb életet,   … Tovább »