Pete László Miklós versei

Júliusi ősz idején Táborozni készülök én.   Sok kedves színjátszó gyerek Táborvezetője leszek.   Lesz próba, szövegtanulás, Pénteken meg – előadás.   Júliusi ősz idején Anikómmal dolgozom én.   Száz szónak is egy a vége: Közös munka!Újra! Végre!... Tovább »

Színjátszóink színpadon, Most zajlik a tábor, Akad, aki forró nyárból Tháliához pártol. Fenn a Vigadó felett Vén Július ásít, Tizennégy ügyes fiatal Színházat csinál itt. Senki sem tétlenkedik, Öröm, Munka, Béke, Elevenné válik Múltunk Egy szép töredéke… Színjátszóink színpadon, A darab is épül Pénteken előadás is Lesz belőle végül.  ... Tovább »

Hétfő reggel a kastélynál Számos régi ismerős, Ki lesz gonosz? Ki intrikus, Ki lesz majd a mesehős? Hány vitéz fog szerepelni? Lesz-e királyfi, de hány, Hogyha a szereplőgárda Egytől egyig – csupa lány… Árnyék alatt szikráznak az Éjjel született sorok, Kis hercegnők bandukolnak, S a boszorkány vigyorog. Hol füvön, hol meg színpadon Jelenetet csiszolunk, S… Tovább »

Új a tábor-összetétel, Nincs darab, megfelelő, Mesejátékot körmölhet Most a táborvezető. Gyorstalpaló-darabíró Délután és éjszaka, Ilyenkor még ma is elfog Némi kis nosztalgia. Némi vidámságot mindig Hordoz az Élet-barakk, Most ér véget ez a rigmus, Hadd készüljön a darab.  ... Tovább »

  Furcsa, rossz bolondéria Volt Magyarhonban Thália… Úgy jött Pestre és Budára, Mint barack az almafára. Ahol a szerzők hemzsegnek, Drámaíró kinek? Minek?   Pedig akkor éppen ez volt A néhai Czakó Zsigmond ; Bohém, fájdalmas lázító, De leginkább: drámaíró… Ahol a szerzők hemzsegnek, Drámaíró minek? Kinek?   Apját nyúzta végrehajtó, Őt a komisz, gonosz… Tovább »

Tábortűznek füstje lebben, Múlt és Jövő a Jelenben Életről beszél; S a Göncölszekér Felettünk Regél. Vidám arccal ropog a tűz, Kínzó gondot semmibe űz Csillag-láthatár, Szeretettel Vesz körül A nyári illatár. Nyári este dédelgeti, Mokány, hetyke tűz eteti A kis csapatot, Amit Isten Ajándékul Jó szívvel Adott. Tamás a szót jól forgatta; Múltunkat jövőnek adta…. Tovább »

Kacagott ránk a vár, Habár Felhő fakadt, Eső szakadt S a fő-fényes Majd’ Megpukkadt.   Jelmezért a kazánházba, Azután: “Megindulásba!” Vastag bársony jelmezt veszek, Flinta Zoli ma – én leszek…   Kacagott ránk a vár… Sivár Hőségre jött esély-leső Csendesen szép nyári eső; Zuhogott, De amikor kellett volna, Elfogyott…   Izgalom a kazánházban, Lesz-e ma… Tovább »

Nincs vége mégse, Nincs vége soha, Vagyunk megint, Mint voltunk valaha; Újra szól a dal, S a Lelketek Örökké Fiatal.   Nincs vége úgyse, Nem lesz vége már, A Színpad ismer, S mindig visszavár. Újra zeng a Szó, S Calliope Nem lesz Megalkuvó.   Nincs soha vége, Jöttök, hogyha kell, A poklokat Ti ijesztitek el,… Tovább »

Tavasszal mindig újrakezdünk Hitet, Reményt és Életet; A sátán legyen pesszimista, Élni csak örömben lehet.   Ahogy a fagyok elszelelnek, És kéken ragyog fenn az Ég, Lelkünk széljárta régi síkján Feléled a remény-vidék.   Tavasszal mindig újra élünk, Virul a régi Kegyelem, Sokadik ifjúságot él meg Az életadó Szerelem.   A tél függönye félrehúzva, Kacag… Tovább »

Nehéz és boldog napokon, Vermet akárki ás; Rágyújt két jelenés között A garabonciás.   Nehéz és boldog napokon, Tárló és paraván, Bízunk benne: a sok üveg El nem törik talán.   Nehéz és boldog napokon, Ha megjön a Király; Tüstént üdvözlik: “Befelé, És jól artikulálj!”   Nehéz és boldog napokon, Ha nyitott a plató, Eső… Tovább »