Pete László Miklós versei

Tetőm fölött süvít a szél, Ultimátumot küld a Tél, Levelet; Ablak alatt farakás A felelet.   Öregedik az esztendő, Duzzog a kamasz jövendő, Fenyeget; Azt mondja, hoz még balsorsot Eleget.   Óév-démon, a vénséges Lét-kufár, Azt mondja, hogy rosszabb lesz A január.   Szegény Hold! Ha néha a Földre tekint, Telet meg politikát lát Odakint…. Tovább »

Itthon a két lány; esti zsibongás tölti az udvart; Langyos a friss, kora nyár; még zsongnak az alkonyi lombok. Tréfa, vidám kacagás, ami újra belakja a házat.   Huncut az est szeme, ünnepi köntöst ölt fel az élet; Tétova szél fuvolázik a könnyed esti melegben; Tapsol a bíbor felleg alól kikacsintva a Hold is.  … Tovább »

Aprócska voltál valaha, S egy felejthetetlen napon, Egy szép, szeszélyes tavaszon Először sétáltunk haza. Madár röppent virágos ágra, S Te mózeskosárból néztél A világra.   Sokat sétálgattam Veled, A nyakamba ültettelek, Néhány meghitt kis éven át Beragyogtad a vén szobát, Volt vidám lárma, Meglepetés, Móka; S Te voltál a leghuncutabb Kis ördögfióka.   Vidáman nevetett… Tovább »

Mikor jöttünk Kicsi volt És Csenevész, Csupán egy kis vézna tő volt Az egész.   Beköltöztünk, Örültünk, Hogy virágzik; Kívántuk, hogy éljen velünk Sokáig.   Kívántuk, hogy erősödjön, Ha lehet, Terjeszkedjen, Töltse be A teret.   Egyszer régen Volt egy első Pillanat, Tekinteted az enyémben Elakadt.   Lettünk egymás számára A VALAKI, S megszületett Kettőnk… Tovább »

Zoe kutyám kísérget Rekkenő melegben, Amikor még a szellő is Ásítozva lebben.   Nem tágít, bár nyelve lóg, Mindig a nyomomban, Amint simogatom, érzem, Hogy a szíve dobban.   Kis fekete labrador Emeli a praclit, Télen-nyáron hűségesen Követi a gazdit.   Nem unja a kis Zoe Egész nap követni, Hogyha elborul a kedvem – Ő… Tovább »

Zörög a száraz fűcsomó, Lehullt a sok levél, Elszunnyadt már a körtefa, És közelít a tél.   Bágyadt az ég, a lomha Nap, Felhőágyon lebeg, És megvénült az egykori Vad nyári fergeteg.   Díszruhát ölt a büszke ősz, Ragyog földön-hegyen; Azt szeretné. hogy búcsúja Verőfényes legyen.   Emlékeink füstoszlopa Az égben tekereg, Élénk a múlt,… Tovább »

Ők tudják, hogy leginkább a Szeretetből élek; Azonnal meg is rohannak, Amint hazaérek.   Bölcs német juhászom, Nala Elém dől a földre, Viháncolva szalad közben A kis Zoe körbe.   Nala, mint bölcs öreg barát, Zoe, mint kis ördög; Szeretetükben percekig Vagy tovább is fürdök.   “Nagyon kellesz nekünk, gazdi!” Szemeik üzennek, Ezer pszichiáternél is… Tovább »

Újra eljött szerelmes Májusunk, A Jövő int, a Lét virágba áll, Minket most is Szerelemben talál.   Régebben hetykén ragyogott a Nap, Most pityereg, Folyton esőre áll; Ötven felett Ilyen Május dukál?   Nem mindig majális az életünk, Néha gyülekeznek A fellegek, De hideg szél Csak kívülről jöhet.   Újra eljött szerelmes Májusunk, Vén Kikelet,… Tovább »

Nala a fát marcangolja, Zoe a labdát hurcolja, A szomszédból kíváncsian néz a vén platán, Hömpölyög a csendes téli délután.   Van velük sok gond, sok öröm, Míg élet csahol, morog, Nala és Zoe: Családi kutyusok.   Kedvesség és ragaszkodás, Bűvös-bájos gesztusok; Akaratgombócból felnőtt Szép családi kutyusok.   Míg a gazdi Munkahelyen csavarog, Szeretettel várják haza A… Tovább »

Tőled búcsúzom utoljára, És Te fogadsz, ha érkezem, Túláradóan, lelkesen, Ahogyan ember sohasem.   Hálás vagyok Neked, ha látom, Hogy Anikómat szereted; Hogy él még velem és Veled, Nagyon nagy érdemed Neked.   Hűséges, szép tekinteted, Meleg Szemed, Határtalan szereteted Átfűti lelkemet; Az vagy Te, ami ritkaság: Megvesztegethetetlen jóbarát.   A nyomasztó nap ezer gyilkos… Tovább »