Pete László Miklós versei

Ádvent szürke ege alatt

Ádvent szürke ege alatt Kopaszak a fák, Szürke csendbe kapaszkodik A szürke világ. Néhány kókadt levél zörög A vén körtefán, Már a vén Idő is vágyik Karácsony után. A vén Nap ma délben is csak Lustán szendereg, Kabátunkat gúnyolódva Nézi a hideg. Ádvent szürke ege alatt Remény-sokaság; Szent Karácsony jöttére vár A fáradt világ. Ádvent… Tovább »

Most már a Nap se kel korán

Most már a Nap se kel korán, Novemberben, Ősz derekán. A Nap már nem kemény legény; Csendben lóg az ég tetején. Távol csipkés felhőbozont, Ködben szunnyad a horizont. Most már a Nap se kel korán, Ősszel, Vad, forró Nyár után… Megpihen a Jelen-hegyen Az öregedő Szerelem. A Nap simogat, nem éget, Sok szépet ad még… Tovább »

Szép őszies napok telnek

Szép őszies napok telnek, Szent ötletek menetelnek. Munka, Szabadság, Szerelem, Mind a három megvan nekem. Még nem lehet közel a vég, Mert munkából akad elég. Szép őszies napok telnek, Megírt sorok menetelnek. Napok boldogságra lelnek; A Szerelmek – nem telelnek.... Tovább »

Első egyházi évfordulónk

Ma egy éve… Sok együtt leélt házas év után Megkaptuk végre az egyházi áldást… Végre találtunk Egy derék Papot, Aki a templomban Összeadott. Összeöltöztünk, A templomba mentünk, A Lányaink is ott voltak Velünk. A szél levelet hordott szerteszét; Oltár előtt fogtuk Egymás kezét. Egy éve két külön évforduló…. Fogom a Kezed, Drága Anikó!... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!