Pete László Miklós versei

  Ifjú Nyár köpönyegében, Ahogy mindig, Ahogy régen.   Sosem spórolnak az Évek, Munka ma is van – temérdek.   Újabb divatok, tébolyok Lármája távolról morog.   Ahogy régen, Csendben, Szépen… Ifjú Nyár köpönyegében.  ... Tovább »

  Hatvan felé – Styxen innen; Soha semmi nem volt ingyen.   Tövises az Élet szára; Mindenek megvolt az ára.   Veszteségre sose néztem, Mindig  Szerettem és Éltem.   Irigyeim – hogyha vannak – Megbocsáthatnak maguknak…   Hatvan felé – Stxen innen; A világ sohasem stimmel.   Most éppen nyugat csócsálgat Elmebeteg doktrínákat.   Céljaihoz… Tovább »

  Szakajtóba zárt emlékek Csendes estén enni kérnek.   Táplálójuk – önismeret, Meg a csöndes emlékezet.   Csendes, misztikus estéken Jelenbe ugrik a Régen…   Szakajtóba zárt emlékek Öregedve visszatérnek.   Megkopva, elkeveredve, Ó vágyakkal elegyedve,   Időrendben módosulva, Harmóniává simulva.   Szakajtóba zárt emlékek; Rajtuk fényes idő-kéreg,   Pillanatvirágok közte; Egy életté állnak össze…. Tovább »

  Hatvanadik köröm futom; Magamat erősnek tudom.   Két nagy opusz – félig se kész; Sok munkával lesz majd egész.   Adok, ameddig csak tudok, Karrierre tunya vagyok.   Hatvanadik köröm járom, Velem van hűséges Párom.   Ahol Szerelem – ott Élet; Míg van Kit szeretnem – élek.   Van, akihez hazajöjjek, Akivel együtt örüljek…. Tovább »

  Hatvan felé haladtomban Kacag a szél – alattomban:   “Akárhogy nézel magadra, Rajtad is van idő-zabla.   Lustaság, Vagy igyekezet, Végül – ugyanoda vezet.”   Isten leül egy vén padra, Néz rá, Én meg önmagamra.   Kacag a szél alattomban, Hatvan felé haladtomban.  ... Tovább »

  Idő útján vén tűzkerék; Csodálkozik rajta az Ég.   Nem fújják szelek, lavinák, Mégis gördül egyre tovább.   Az Idő akár mit regél, Mégis tudja, hogy célba ér.   Még előre! Még nem elég! Idő útján vén tűzkerék…  ... Tovább »

  Ötvenkilenc vagyok mától, Korom semmiben sem gátol.   Múlt ölében Jövő éled; Még sok szépet ad az Élet.   Legfeljebb az Idő vénül; A Boldogság el nem évül.   Ma van a születésnapom, Szépre sikeredett – nagyon.   Ballag az Idő magától; Ötvenkilenc vagyok mától.... Tovább »

  Februári kemény fagyok; Holnap ötvenkilenc vagyok.   A vén Idő tétet emel, Talán magam sem hiszem el.   Még egy utolsót alhatok; Holnap már nem ennyi vagyok.   Egyéni szilveszter éjjel Az ötvennyolcadik évben.   Holnap már eggyel több vagyok; Februári kemény fagyok.... Tovább »

  Hóvirágos udvaromon Vasárnap ragyog, Kis házamban, Életemben Gazda: én vagyok.   Hóvirágos udvaromon Bágyadt napsugár, A Tél, meg a fagyok ügye Már vesztésre áll.   Hóvirágos udvaromon Sétálgatni jó, Itt van velem A Boldogság: Drága Anikó.... Tovább »

  Felöltöm remény-vértemet, Úgy szemlélem az Életet.   Van puha Ajándék-Létem, Csodálatos Feleségem,   Van a Munkámban Kegyelem, Van Mindenható Istenem.   Él az Ember, amíg szeret; Felöltöm remény-vértemet.... Tovább »