Pete László Miklós versei

Amíg van, Addig kéne megbecsülnünk. A mostani alattomos időkben Könnyen vész el, S nem kapjuk sose vissza. Amíg csak vagyunk, Élnünk kell vele, Szabadság nélküle Nem volt, és nem is létezhet Soha. Sokan akarják tőlünk megszerezni, Ellopni, Elperelni, Csalni, Csenni; Ha sikerül –  A piacról nem tudjuk visszavenni… Őseinktől örököltük, Ükunokáinktól vettük bérbe; Élnünk, Tennünk,… Tovább »

Sírva árad a Duna, Otthonok veszélyben; Évtizedes rosszakarat Kavarog a mélyben.   Hömpölyög a vén Duna Nekikeseredve, Égi-földi bűntudatot Cipel öreg medre.   Újra árvíz fenyeget, Tudja már a város, Gyürkőzik-e, itt terem-e Mesebeli János?   Fel a gátra, magyarok! Most elébe állni, Évtizedek spórolását Egyszerre kiállni.   Sírva árad a Duna, Tornyosul a gátra,… Tovább »

A Szabadság bennünk lakik; Kívül? Pénz vicsorít. A zsarnokság ellenfele A Képzelet, S a Hit.   A pénzért árult végtelen Csak vásári kacat; Semmivé illan hirtelen, Ha Isten rákacag.   Arctalan háttérhatalom Gubbaszt a pénzeken; S mert csak profit az istene – Rettegni kénytelen.   A Szabadság kívül nem él, Csak bennünk ver tanyát; Mi… Tovább »

Időotthonunk falán Rések szaporodnak, Boldogidő-mesterek Ritkán foldozgatnak.   Homlokzatán repedés, Infláció vágta, Márólholnapra-féreg A kaput tövig rágta.   Sápadt időotthonunk Imbolyog a szélben, Tulajdon sorsát látja A hulló levélben.   Időotthon vén ege Félelmektől rágott, Kvázi-boltban árulnak Kvázi-szabadságot.   Időotthon-szabadság; Hamuból a szárnya, Szegényeknek ez se jut, csak A szabadság árnya.   Felülről csak pénz szaga Szakad… Tovább »

Mindig a nyár idején kell számot vetni az évre, Hogy maradunk szabadok, hogyha megint jön a tél. Mert amikor már lombokon érzik a Tél közeledte, És még nincs tüzelő, hasztalan ám a panasz.   Most szedi ráncba a Nyár tiritarka virágait éppen; S tétova holnapnak érleli békéjét. Gondosan óvja a téltől a holnapi szót, a… Tovább »

A Szabadság a Lélekben fogan, Nem zászlódísz, nem kölcsön kamata, Nem talált pénz fűszeres zamata, Nem szolgája sem kénynek, sem piacnak, Nem felbujtója gyilkos, sötét dacnak, Nyakunkba nem bombák hegyén szakad; Ha hírbe hozzák, máris elszalad.   Várjuk már rég, De nem járt erre még.   Rég hirdetik nevét, De közelről Senki se látta még…. Tovább »

Ablakomon beleső Csendes májusi eső Áztatja a kertemet.   Friss májusi Szeretet, Rovott telet eltemet, Vígan, zölden mosolyog.   A rosszkedv már nyikorog, Pesszimizmus csikorog, Táncba hív a Kikelet.   Komor, rossz lózungos sorok, Erőltetett szimbólumok Helyett Létet akarok.   A kényelem rossz fogat, Halandzsa-létre ragad.   Alabástromtornyokat Renegát líra fogad.   Ablakomon beleső Csendes… Tovább »

Testi létünk időrágta, A Szabadság: Lélekvágta.   Anyag-hitre anyag nevel, Bent a “lehet”, kint csak a “kell”.   Anyagba húz anyag árka; Ellenszere: Lélekvágta.   Akinek ember a neve, Több, mint a sejtek összege.   Ha több fogyasztás “jobb élet”, Ki foldozza be a léket?   Gyémántnak tűnik a salak, Nagy marha szavak konganak.  … Tovább »

Amíg élünk Akad munka, Nem süt a pénz a hasunkra.   Finomkodjon, ami kérges, Panaszkodjon, aki pénzes.   Vágyat, Létet napfény éltet; Amíg élünk, legyen Élet.   Amíg élünk, Élet legyen; Napfény csillogjon a hegyen.   Aki ember: Alkot, Nevel; Múltat Jövő felé terel.   Aki művész: Ember marad; Vissza nem vesz, Mindig csak Ad…. Tovább »

A Szabadság a Lélekben fogan, Nem zászlódísz, nem kölcsön kamata, Nem talált pénz fűszeres zamata, Nem szolgája sem kénynek, sem piacnak, Nem felbujtója gyilkos, sötét dacnak, Nyakunkba nem bombák hegyén szakad; Ha hírbe hozzák, máris elszalad.   Várjuk már rég, De nem járt erre még.   Rég hirdetik nevét, De közelről Senki se látta még…. Tovább »