Pete László Miklós versei

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Amíg van, Addig kéne megbecsülnünk. A mostani alattomos időkben Könnyen vész el, S nem kapjuk sose vissza. Amíg csak vagyunk, Élnünk kell vele, Szabadság nélküle Nem volt, és nem is létezhet Soha. Sokan akarják tőlünk megszerezni, Ellopni, Elperelni, Csalni, Csenni; Ha sikerül –  A piacról nem tudjuk visszavenni… Őseinktől örököltük, Ükunokáinktól vettük bérbe; Élnünk, Tennünk,… Tovább »

Az életnek ritka kincse,Idő kell hozzá, s szerencse. Jó fekhely, takaró, párna –Az Élet legjobb barátja. Halál-atmoszférát kerget,Élni és tenni pihentet.  Oszlik kétségbeesés-dér,Az optimizmus visszatér. Isten szava másképp jön át,A friss szem friss világot lát. Pihenés,Szabad akarat,És az ember – ember marad.... Tovább »

Ott feketéllik a török, Roppant, vad sokaság, Sok martalóc, meg janicsár, Beglerbégek, basák.   A szolgaság rossz tengere, Poshadt világverő, Kenetteljesen hirdeti: Jövőnk  a túlerő.   Vén, nyegle végzet küldte ránk A pusztító hadat, S egy szál kardomban itt velem A szabad akarat.   A parazita túlerő Ha most el nem szalad, Nem lesz igaz… Tovább »

A Nap gigászi, forró fény-batár, Vállán halványkék bársony ég-talár.   Forró a csend, Még enyhe szél se szisszen, És jobb világról álmodik Az Isten.   A butaság már boltban is kelendő, És penge élén táncol A Jövendő.   Idő-garat zúg, A Múlt – csak dara; Sejtelmes, néma Vízöntő nyara.   Gúnyosan csörög vissza a garat:… Tovább »

A Lét maga a végtelen, A törvény és a rend; Benne az Isten lakozik, Idelent S odafent.   (Magánügyünk halni, félni; Súlyos felelősség: élni.)   A Lét az Idő tengerén Sodródó vén hajó, Az Élet benne az utas, S az Örökkévaló.   (Hiszünk vagy nem – ahogy tetszik; Ő helyettünk nem cselekszik.)   Hogy véletlen… Tovább »

Rosszabbul is voltunk már, Leszünk jobban is, Élet-halál az idővel Kompatibilis.   Mindig lesz majd újabb Tavasz, Véget ér a Tél, Minden Élet mindig újabb Életet remél.   Fut tovább az Élet útja, Soha meg nem áll, Minden halálnál erősebb Egy kis szalmaszál.   Rosszabbul is voltunk már, Leszünk jobban is, Elcsüggedni, míg vér kering… Tovább »

Emléke kristálytiszta, Hangja – árva; Vajon mikor lesz Rehabilitálva?   Az idő minden gonoszságot átír; Hullámverésében nyugszik A mártír.   Volt Istene, Hite, Meg igaza; S az amputált Haza Nem ápol, S nem takar….   Szlovák népét és magyar nemzetét Szerette tisztán, Mindenekfelett, S területrabló, rossz önismeret Féli halálában is A nevét.   A tisztesség,… Tovább »

Messzi, szürke rengeteg, Vén, nehézkes fellegek.   Fenn az ég szürke kova, A késő ősz tétova.   Sejtelmes árnyék-bozont A távoli horizont.   Messzi, szürke rengeteg, Ott az idő sem pereg.   Pajkos fergeteg-gyerek Lesi-várja a telet.   A Jelen lusta melák; Lombjukat vesztik a fák.   Messzi szürke rengeteg Rossz jövővel fenyeget.   Jövőnk… Tovább »

Csikorog a Történelem, Rossz, kenetlen a kerék, Csupán hivatalból lett több, Pedig abból volt elég.   Kolosszusnak látszik, ami Súlyra legfeljebb pehely; Hol lesz ebből fellendülés? Hol lesz ebből munkahely?   Áll bőszen egymással szemben Két csúf homokszikla tömb, A másik ezt ócsárolja, De szikrával se különb.   Csikorog a Történelem, Mint valami kárhozat; Az… Tovább »