Pete László Miklós versei

Ős Okoknak rejtekébenSzunnyad pokol,Szunnyad Éden.Ami egyszer nevet kapott;Ami másnak nevet adott…Szunnyad, ami fogant régen,Ős Okoknak rejtekében.Ős Okoknak rejtekébenMinden gyönyör,Minden szégyen.Kezdet és Vég együtt halad,Mindig örök titok marad.Egyedül csak az AkaratÉpít Jövőt,Emel falat.ElindultunkNagyon régen,Ős Okoknak rejtekében…  ... Tovább »

Vízöntő sártengerében – Fagymentes, relatív éden. Fagy kínozta a világot, Mára a jég sárra váltott. Száraz ágat tépdes a szél, Az enyhülés – bokáig ér. Vízöntő sártengerében Fordul minden – ahogy régen… Fordul Múltra, vagy Jövőre, Sodorja azt, aki dőre. Akiben meg van Akarat, Vagy meghal, vagy – Szabad marad. Vízöntő sártengerében Ott a pokol;… Tovább »

Vékony holdsarló remeg, Új esztendő didereg. Fagy, a deres vén pupák Idő-idegzetet rág. Minden lélek reszketeg, Triumfust ül a hideg. Vékony holdsarló remeg, Nézik téli emberek. Ragyogó fényhez kevés A bicegő napsütés. Új év új jelent terem, Akad új gond hirtelen. Igaz szabad akarat Csak a Lélekből fakad. Kósza Remény szendereg, Vékony holdsarló remeg.  ... Tovább »

Havas eső, Szél kornyikál… Süket Múltat Jelen cibál; A vak Jövő elé citál… Téli profán Csüggedésben Entrópia ellenében Egyedül Ádvent van ébren. Havas eső, Szél kornyikál… Szabad akarattal küzd Az elrendelt Halál…  ... Tovább »

Újabb év kezdetén… Az Idő még szűz, és megifjodik A Várakozás, Hátha most jöhet Valami Más…   A naptárba már új évszám került, És alábbhagyott a cudar hideg. Új év. A futó örömök után. Jönnek az újabb, és a régi gondok.   Tél közepén Barantáltak Fosztogató ködök, Jéggé fagyott a hagyomány, És a világ Köhög…. Tovább »

Esik a hideg eső, Ázik a Múlt-temető, Emlékekből főz befőttet Az Idő.   Csatornából víz csorog, A csóró Jelen kopog, Vérszomjas filozófia Sompolyog.   Sárrá lesz az út pora, Tart a remények kora, Szegények asztalán még van Vacsora.   Esik a hideg eső, Sóhajt erdő és mező, Függöny mögött hallgatag a Rendező.   Hideg szeptemberi… Tovább »

  Együgyű dal, Együgyű dal… Az együgyű kósza Remény Mindig fiatal…   Úgy tűnik, hogy Szűken mérten Élni – a legnagyobb érdem.   Ha rejtőznek a “miértek”, Meggondolom, hogy mit  értek.   Ha az eszmék enni kérnek, Egy fél világot se érnek.   Együgyű dal, Együgyű dal… Az Ember mindenekelőtt Szeretni akar…   Úgy tűnik… Tovább »

Élet-Inga Nemz és öl; Völgybe le és Hegyre föl. Most Nyár van, Majd jön a Tél; Aki fél – keveset él. Tavaszra Nyár, Őszre Tél; Idő-arccal mendegél. Élet-Inga Meg nem áll, Perdül születés, Halál. Hidegre – kánikula, Arra meg fagy agyara. Zivatarra jön aszály, Szabadságra meg Szabály. Élet-Inga Búg, zörög; Csupán az Élet örök. Békességre… Tovább »

Egy vár – mindannyiunkért…Valaha…Mint ma egy sporttelep –Tán akkora… Derék kis vár…Emlékek büszke őre,Valaha fittyet hánytA gyilkos túlerőre… Ódon kövei köztSzellemek járnak,Miattuk van ittNyár-íze a Nyárnak… Egy vár – mindannyiunkért…Negyedfél-évszázadnyi messzeségbőlTör át az Idő falainA Szó:“A Haza nem eladó!” Ilyenkor vette éppen kezdetét,Augusztus elején,A döntő szigetvári viadal… Jön a szultán…Lélek remeg,Vészjelző harang kondul,Vén Szulejmán nem… Tovább »

Minden perc újabb gyötrelmet hozott, A hóhéraiért imádkozott, Homlokát tépte rossz tövis-fejék, És leköpdöste őt A csőcselék.   Az üdvösséget hozza, S minden zsarnokság újra Megkínozza…   Krisztus keresztje elbír minket is; Vajon elbírjuk-e Mi is?   A személyes lelkiismeret Nem luxustárgy, Nem kellék, Nem adó; Társadalomra, rossz statisztikára, Jövő sikerre, Jogra, Gazdaságra Nem ruházható…. Tovább »