Pete László Miklós versei

Az óév sárban fuldokol; Jövő születik valahol.   Tolakodó Covid-sereg Ömbölyög a világ felett.   Kijárási tilalomba Durrog egy-két házi bomba…   Az óév sárban fuldokol; A világ nagy, poshadt akol…   Sáros, esős, pocsék idő, Nagy tócsányi múlt-temető…   Izzadnak az égi falak, Fatörzsekig csap a latyak.   Az óév sárban fuldokol; És kiút… Tovább »

Időfolyam – hegyszorosban; Közöny-sziklákon víz csobban.   Égbenyúló hegyvonulat, Vége távol ködben marad,   Komoran húzódik messze, Idő vize forr közötte.   Időfolyam – hegyszorosban; Száz nehéz pillanat csobban…   Mindenre hó vagy sár tapad, A kiutak nem látszanak.   Az Idő vize gomolyog, Egymást érik a zátonyok.   Időfolyam – hegyszorosban; A feszültség szinte… Tovább »

Az Idő sivatagában Kis expedíció szárnyal.   Lét-párnás Élet-csónakok Járják az örök homokot.   Anyag-sziklák felett szállva Szétterjed a Lélek-pára.   Az Idő sivatagában Mindig téllel kevert nyár van.   A hidegre közöny felel, A homok végzetet lehel.   Szél jár múltak romjaira; Minden csupa entrópia.   Az Idő sivatagában Pezsdül a Teremtés – lágyan…. Tovább »

zSzínes függöny, szent Karácsony; Omló, meleg vörös bársony.   Idő bőrét lágyra cserzi, A felvonás végét jelzi.   Tegnapokat Múlttá avat, Megnyit meghitt Új Utakat.   Nyugvópontok – örök áron; Színes függöny; Szent Karácsony.... Tovább »

Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás…   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon régen…   Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Talán tanyákon rejtőzve Rejtőzködött nyelvünk őse,  … Tovább »

Idő-parti fűzfák alatt Jólesik a jövő-falat.   Hamubasült akaratok Jól átsütött teste ropog.   Fényesített remény-tálak A siker-desszertre várnak…   Idő-parti fűzfák alatt Csak a holtak fognak halat.   A holtág nem sokat ígér, Múltba menekült a sügér.   Ha a Jövőt párka fonja, Üres lesz Benedek trónja…   Idő-parti fűzfák alatt Tanácstalan emlék-csapat.  … Tovább »

Civilizáció apó Orcája gondoktól fakó.   Küzd korhadó eresztékkel, Agy-érelmeszesedéssel.   Mióta Istent elhagyta, S profánt bálványul fogadta,   Profit-parazita rajta, S nem kíméli az ebadta.   Civilizáció apó Már nem emlékszik, mi a jó.   Hű támaszait elveti, Ördög tanácsát követi.   Puskaporos hordót ültet, Hogy szebbé tegye a kertet…   Vigyorog a szellem-bakó…… Tovább »

Levélhullás dandárja van, Őszünk a Tél felé rohan.   Hervadó Jelen mezején Szomorú a lírai Én.   Kérdésekre nincs felelet; Szél ígérget kemény telet.   Levélhullás dandárja van; Tán senki sem vírustalan…   Vakcina drónfelhők szállnak; Tudjuk, hogy manipulálnak…   Feszültségdús, hamis béke, Talán soha nem lesz vége…   Levélhullás dandárja van; Hamisjövő-falka suhan.  … Tovább »

A vírus poétikája Vakcina-költőjét várja.   Régen itt eszi a fene, S még mindig nem bírunk vele.   Grasszál, mint mongol baranta, Életünket felforgatta.   A Vírus poétikája Modern végzettáncát járja.   Kínából eljutott ide – Ennyi világunk értéke…   Pár ezrek utazgatása Sok ember sírját megásta…   Globál túlerő szolgája A vírus poétikája.  ... Tovább »

A vén Naprendszer titkai Egyhamar nem derülnek ki.   Elpárolognak a Múltak; A Lét sokkal bonyolultabb.   Egy sárgolyó Földdé érett; Zsebre tesszük, hogy van Élet.   A vén Naprendszer titkai… Csak az Idő fürkészi ki…   Mindig elérhetetlenek, Ameddig az ember – gyerek.   A Galaxis egy szelete Sem utópiák díszlete…   A vén… Tovább »