Pete László Miklós versei

Márciusi hideg eső

  Márciusi hideg eső; Sosem “az elit” az első.   Magából hiába okád Unalmas bolondériát,   A Létet más viszi tovább: Alant a sok ezer Család.   Így volt mindig, Így volt régen, Soha nem is lesz másképpen.   A legtöbb “modern gondolat” Jövő-távlatot nem mutat.   Isten bóvlira nem vevő; Márciusi hideg eső.  ... Tovább »

Fittyet hányni, mint poétikai alapvetés

  Fittyet hányok vak zenére, Nem érdekel a más bére.   Egy valóságos Olvasó Több, mint ezer szófogadó,   Mű-végzet kegyeit leső Sznob kultúra-jogkövető.   Fitytet hányok hivatalra, Érdek-jobbra, Dogma-balra.   Mesterkélt értékskálára, Lappangó propagandára,   Brancsra, Pancsra, Háncsra, Gáncsra; Sok literátus bogáncsra.   Fittyet hányok státuszokra, Hivalkodó gesztusokra,   Lila értékítéletre, Fizetett csatlósseregre.  … Tovább »

Karácsony oázisában

Karácsony oázisában Megmelegítem a házam.   Megmelegítem a házam, Egyenesítem a vállam,   Kiegyengetem a hátam Karácsony oázisában.   Karácsony oázisában Ezernyi virágos ág van,   Remény-bimbó, Élet-vetés, Bátor Jövőre ébredés.   Tömérdek friss Bátorság van Karácsony oázisában.   Karácsony oázisában Szent Tradíció-forrás van.   Egyesül Élet és Erő; Újjászületik az Idő.   Hit, Remény,… Tovább »

Tavasz jár hajnal-ösvényen

Tavasz jár hajnal-ösvényen A lombok felett, Visszavette régi trónját A szent Kikelet. Áldott napfény ragyogja be Újra az eget, Újra élni, Reménykedni, Szeretni lehet. A szájtáti öreg végzet Most néma marad, Diadalmasan ragyog a Szabad Akarat. Mindhalálig érezhetjük, Hogy Isten szeret; Tavasz jár hajnal-ösvényen A lombok felett.... Tovább »

Vers az Élet

Vers az Élet, A halál meg: Próza; A sátán csak a holt anyag Póza. Dal, Zene – Az Öröklét vetése; A Ritmus meg Isten szívverése. Álom Tartja a világot Ébren; Az anyaghit – Kujtorog a Létben. Vers az Élet, A halál meg: Próza; A Költészet Isten szent bohóca.  ... Tovább »

Szedelődzködik a Nyár

Szedelődzködik a Nyár, Félig kint a lába, Élményeket, gyümölcsöket Gyűjt a puttonyába.   Súlyosbodik a Jelen, Szél-közönyök várnak; Megint a szemünk láttára Lesz vége a Nyárnak.   Realista szeptember Nyár sarkába hágott, Bús közönyt cipel az ősz, meg Rideg valóságot.   Szedelődzködik a Nyár, Vigyorog a sátán, Az Élet újabb ciklusa Száll az Idő hátán…. Tovább »

Emelt fővel – talpig dalban

Emelt fővel – talpig dalban, Nem harsányan, Nem is halkan; – Csendes, szerény út az emberé; Csak ezen juthatunk tiszta Igaz cél felé.   Élni minden pillanatban, Emelt fővel, Talpig dalban.   Az Élet mindig szerelmet remél, S a szerelem Örök tavaszban él.   Nem harsányan, Nem is halkan; Ember lenni – holtomiglan.   Nem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!