Pete László Miklós versei

Ős Okoknak rejtekébenSzunnyad pokol,Szunnyad Éden.Ami egyszer nevet kapott;Ami másnak nevet adott…Szunnyad, ami fogant régen,Ős Okoknak rejtekében.Ős Okoknak rejtekébenMinden gyönyör,Minden szégyen.Kezdet és Vég együtt halad,Mindig örök titok marad.Egyedül csak az AkaratÉpít Jövőt,Emel falat.ElindultunkNagyon régen,Ős Okoknak rejtekében…  ... Tovább »

Ötvenöt mától betöltve, Remény, Jövő – újratöltve. Vízöntő komoran ragyog; Mindig elmúlnak a fagyok. Kanonizált szikkadt vének Még mindig kölyöknek néznek, Fuvalkodott fiatalok Szemében meg öreg vagyok… Gender-tanra nem zápulok, De megalkudni se fogok. Híg brancsok, önjelölt nagyok: Egy ideig még maradok. Ötvenöttel sok füst szaladt, De ami szép – mind ittmaradt. Erőm, munkám, tehetségem,… Tovább »

Őszutói alkonyatban Ezer fáradt pillanat van. Lombjuk vesztett tölgyek felett Szunyókálnak a fellegek. Alkonyatra bánat tapad, Az év lassacskán elapad. Őszutói alkonyatban Nosztalgia zárja pattan. Mint félszeg régi vendégek, Melegednek az emlékek. Ködbe vesző távol hegyek Titkos folyamot rejtenek. Köd-hegyekben álom-erdő, Ott örvénylik a Jövendő. Fantom-vizek habja csobban Őszutói alkonyatban…  ... Tovább »

Minden perc újabb gyötrelmet hozott, A hóhéraiért imádkozott, Homlokát tépte rossz tövis-fejék, És leköpdöste őt A csőcselék.   Az üdvösséget hozza, S minden zsarnokság újra Megkínozza…   Krisztus keresztje elbír minket is; Vajon elbírjuk-e Mi is?   A személyes lelkiismeret Nem luxustárgy, Nem kellék, Nem adó; Társadalomra, rossz statisztikára, Jövő sikerre, Jogra, Gazdaságra Nem ruházható…. Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Sohasem a holt anyag, De mindig a Lélek, Sohasem tárgyakba árad Istentől A Lényeg.   Nem a vak folyamatok, Nem a színuszgörbék; Isten mellett minket illet Minden Felelősség.   Nem véletlen a világ, Nem vak szeszély kerget, Nem a dolgok teremtik az Életet, A Rendet.   Sohasem a holt anyag, Sose a csönd zörget; Nem… Tovább »

Csillagos az Ősz ege, Tere Jónak, vésznek; Galaxisok nyájai Csendben legelésznek.   Atyáskodó szeptember Serkent most dologra, Hullanak a levelek Csendesen susogva.   Eltávolodik az Ég, Föld néz az Időre, Ólomsúlyú hétköznapok Sorjáznak előre.   Csillagos az ősz ege, Fény a Lélek vére; Remény nélkül válhatna csak Koromfeketére.   Lusta, sötét éjszaka, Mint a tele… Tovább »

Emelt fővel – talpig dalban, Nem harsányan, Nem is halkan; – Csendes, szerény út az emberé; Csak ezen juthatunk tiszta Igaz cél felé.   Élni minden pillanatban, Emelt fővel, Talpig dalban.   Az Élet mindig szerelmet remél, S a szerelem Örök tavaszban él.   Nem harsányan, Nem is halkan; Ember lenni – holtomiglan.   Nem… Tovább »

Szférák Zenéje – csillagszerenád; Betölt minden szerelmes éjszakát.   A vénülő Föld hallgatag egén Valahol mindig éled a Remény.   Amíg a Hold álom-ködöt kavar, Valahol mindig felcsendül a dal.   Szférák zenéje – csillagszerenád; Csendes, akár egy meghitt, jóbarát.   Dal-mágia; a Múlt fennen ragyog – És hallgatják a néma csillagok.   Dallam-varázsba rejtve… Tovább »

Dalaink tárgya legyen: Lét, Igazság, Szerelem.   Ritmus a Lét, Ragyogás, Metrum a szívdobogás.   Ritmusban épül a Rend; Isten is versben teremt.   Rímcsengettyű zenéje Hajnalt hozhat az éjre.   Csupán metrummal terem Lét, Igazság, Szerelem.   Metrum nélkül más se jár, Mint a vénülő Halál.   Osztogat dohos, zöld kekszet, S még dohosabb… Tovább »