Pete László Miklós versei

Kutyaugató éjjelenA sötétség titkos verem. Gomolygó árnyék-fekhelyenNyugszik az örök Sejtelem. Virradat fényére várvaŐrködik a csillag-gárda. Álom jár a fellegekenKutyaugató éjjelen.... Tovább »

Májusi szent esti csendbenKikelet zeng – egyre szebben. Májusi szent esti csendbenTavasz virul a lelkekben. Májusi szent esti csendbenSzáz tavaszi remény rebben, Egyre jobban,Egyre szebben…Májusi szent esti csendben…... Tovább »

  Nagyszombati friss Remények…Hiszünk..Minden újra éled. Minden gonoszság esendő,Lehet békés, szép Jövendő. Megváltás friss szele foganKikeletnek napjaiban. Nagyszombati friss Remények…Mindig hozhat jót az Élet.... Tovább »

Áprilisi tavaszpompa;Virulnak a körtefák,Kikelet jogara aláKerült ismét a világ. Feléledtek a Remények,Kizöldült a dombtető,Hátha mégis beteljesültÁlmokat hoz a Jövő… Felébredt téli álmábólA nagyságos Akarat,A fogcsikorgató végzetMegint csak hoppon marad. Áprilisi tavaszpompa;Szívbe markol a Jelen;Amit Isten bentről sugall,Sohasem érvénytelen. Áprilisi tavaszpompa;Öröm könnyű fénye ég,Nemzetekből, családokbólÉpül az emberiség. Áprilisi tavaszpompa;Szent tavaszi pillanat,Ami szép és természetes,Az mindig igaz… Tovább »

Hosszabbodik már a Nappal,Rövidül az éjjel;Ülünk az új kor nyergébenRégi szenvedéllyel. Minden globalizációAkkor lehet áldott,Ha meghagy és tovább építNemzetet,Családot. Sanda profán pénzhatalomMindhiába dörmög,Liberális agyrémeitElviszi az ördög. Hosszabbodik már a Nappal,Rövidül az éjjel;Ami ép az Életben, azNem zuhanhat széjjel. Ami múlandó, az mindigEl is múlik végül;A Jövendő tornya mindigMúlt-alapra épül.... Tovább »

Ádvent halvány ege alattApró reménycsapat halad. A hideg fehér lánggal ég;Szürke felhőt dajkál az ég. Szent Hitek Jövőt aratnak;Bölcs fenyőfák bólogatnak. Ádvent halvány ege alattAmi élő, élő marad.... Tovább »

Ádvent ballag az útszélen,Mint öregapó,Hideg van, és előbb-utóbbEsni fog a hó. Szélesen terpeszkedik aJelen-pusztaság,Jövőjét és MegváltójátVárja a világ. Csillagfények játszadoznakAz útszéli fán,Ádventet nem érdekli, mitCsacsog a profán. Ádvent ballag az útszélen,Vén botja kopog;A friss remények mindenüttUgyanolyanok. Öregember, kis batyuval,Néha meg-megáll.Bólingat a hidegben aNagy fehér szakáll. Ádvent ballag az útszélen,Mint öregapó,Puttonyában Szeretet ésKarácsonyi hó…  ... Tovább »

Mesebeli NovemberbenMúlt nyergébe ül az Ember. Sárgult lombú vén platánokTövében pihen a Látnok. Álruhás Remény látogatGyönyörű őszi napokat. Mesebeli NovemberbenA Jövő – jászolban rebben… Vén szkepticizmus-hatalomUnatkozik partvonalon. Sivatagban, tevehátonBandukol a hamis kánon… Magához térhet az EmberMesebeli Novemberben.... Tovább »

Kora őszi tücsökzene;Ifjú lendület kellene… Latyak jön kánikulára;Életnek Idő az ára. Az év ősszé öregedik;Aki gyáva – elfeledik. Kora őszi tücsökzene;Életnek Élet a fele. A Hold sápadt világot ad,Láttat elmúlt világokat. Nyár partjáról Ősz városba,Átenged az Idő-rosta. Áldott a Szerelem neve;Kora őszi tücsökzene.  ... Tovább »

Nyarat lezáró péntekenBú-ködmön függ rozsdás szegen. Villanydróton fecskecsapat,Elmennek, fészkük itt marad. Zörögnek a falevelek,Hulltukban elmúlás lebeg. Nyarat lezáró péntekenFeszít a Jövő félszegen. Az Idő már újra szalad,Készülődik az Akarat. Nyugalom van fönn a HegyenNyarat lezáró pénteken.... Tovább »