Pete László Miklós versei

Lengyel, magyar, két jó barát… A Történelem viharát Gyakran látta ez is, Az is.. Közelről is… Távolról is..   Mióta a Történelem pereg, Leghűbb barátaink A Lengyelek…   Földjük Hazájuk sokkal hidegebb, Históriájuk tán még rögösebb, Mint a mienk…   A Szeretet meleg kabát; Lengyel, magyar két jó barát…   Égbe nyúló Dicsőség-hegyvidék, Aztán a… Tovább »

Rossz utópiák brekegnek;Olcsó játék  gyerekeknek. Világ-boldogítás ára:Disztópia – vacsorára. Teoretikus világbanNincs egyéb, csupán szabály van. Rossz utópiák brekegnek;Pénzuralmak nyekeregnek. Kenetlen világ-kerekekNyikorgó abroncsa reped. A Jövendő élére rakGénmanipulált vágyakat. Rossz utópiák brekegnekRózsaszínű fellegeknek. Szélütött profán bálványokSírján sánta varjú károg. Tilosba tévedt tudományHelyét elnyeli a posvány. Mosolyog a Tetőfedő;Isten nem vesztegethető.... Tovább »

Levitézlett a telünk,Hamarosan vége,Még dühöng, de látja már, hogyCsomagolni kéne. A télutó vizeiLassan elcsorognak,Az Idő nem ad kegyelmetSoha zsarnokoknak.... Tovább »

Platón fekete kutyája;A filozófia – árva. Csupán teoretikusanA Lét – a semmibe zuhan. Csak zárt körben mozoghat aPuszta formális logika. Platón fekete kutyája;Az Igazság – be van zárva… Fogalmak diktatúrája…Platón fekete kutyája…... Tovább »

    Isten sosem platonizál;Csak embernek kell ideál. A Lét tengerén nem uszony,Csupán profán elvi viszony. Élettelen színben játszik,Nem mítosz – csak annak látszik. Jó Jóra,Rossz – rosszra talál…Isten sosem platonizál.... Tovább »

Fagy dermeszti a világot,Hóval fenyeget,Ködkabátba öltöztek aSzürke fellegek. Elterpeszkedett rajtunk aTél, a vén szamár,Fagyot lehel köröskörülA látóhatár. De most, mikor regnál a Tél,Amikor erős,A világ már Tavasszal ésNyárral viselős.... Tovább »

Fagyos télben fagyos ének;Jég-agyara nőtt a Télnek. A láthatár fagyban remeg,Kezeimen újabb sebek. Borongós hideg fojtogat,Dér lepi be az ágakat. Fagyos télben fagyos ének;A Remények porrá égnek. Vígságot hideg üt agyon,Könny is megdermed a fagyon. Kabátos-kucsmás emberek;A levegőt köd üli meg. Fagyos télben fagyos ének;Fagyot tüsszögnek a rémek. Fagyot lehel már a pokol,És a Hit… Tovább »

Ciklusokban, körbe-körbe…Az Idő ösvénye görbe. Aki egyenesnek látja,A száját dogmára tátja. A doktrína-paradicsomZsarnok, profán világba von. Isten sohasem csal tőrbe;Ciklusokban…Körbe…Körbe…... Tovább »

Mítosz Atya ÖröklétbenPihen Idő-karosszékben. A Tradícióra gondos;Őriz mindent, ami fontos. Mind az összes nyelven beszél,Minden betűnél tovább él. Mítosz Atya csendben figyel,Minden kérdésre megfelel. Profit ül pillanat-ágon;Hosszú távon több az Álom… Mítosz atya marad élve;Minden profán lecserélve… Századok futnak, ragyognak,Éheznek vagy tüzet fognak, Tudomány, királyság, vér, had…Mindenből csak mítosz marad. Ciklusok semmibe égve;Csak a Mítosz… Tovább »

(Mi a fejlődés? – 1.)Az Ember ma Népek halmaza.Ahhoz, hogyNépek EgységeLegyen,Nem elkeverni, beolvasztani,Nem alávetni kell,Nem hamis eszmék sziréndallamávalBecsapva kell globál-romanizálni,De megőrizniMinden Népet,Nyelvet,Családot,Nemzetet,Tradíciót,MertAz Emberség bennük lakozik… A hamis egység látens világvége,De az igazi, az magaA Béke. Az Ember ma Népek halmaza…A Népeket nem felszámolni kell,Kultúrájukat nem angollá lopni,Hanem mind meg kell őketTartani. A Nemzeteket együtt tartani,Fejlődni… Tovább »