Pete László Miklós versei

  Öreg Történelem bácsi Rezignáltan lépeget, Fejét mélyen lehorgasztja, Nem látja a kék Eget.   Az Idő végtelen útján Napfény csak ritkán ragyog, Vén varjakként gubbasztanak Az elvénült századok.   Mellékút akad temérdek. Van nyugati, Keleti, A kanyarban A vén Idő A túlerőt Temeti.   Isten teremt Történelmet, S alkotják – az emberek… Az Öregúr… Tovább »

  Istennek nincs titulusa, Kitüntetést sem hord soha.   Piár-pezsgőt nem osztogat, Díjat soha el nem fogad.   Nem vitázik a pénztárnál, Nyereséget sose számlál.   Sosem volt áru a Csoda; Istennek nincs titulusa.  ... Tovább »

  Márciusi hideg eső; Sosem “az elit” az első.   Magából hiába okád Unalmas bolondériát,   A Létet más viszi tovább: Alant a sok ezer Család.   Így volt mindig, Így volt régen, Soha nem is lesz másképpen.   A legtöbb “modern gondolat” Jövő-távlatot nem mutat.   Isten bóvlira nem vevő; Márciusi hideg eső.  ... Tovább »

  Jövőt teremtő Fényes  Tisztaság… Asszonyiság…   Az igazi Asszony Él, Éltet, Szeret; Szülőanyja, Dajkája a világnak; Fényes, szent keret, Benne él az  Igazi Jövő, A fényes,  Tiszta Lelkiismeret…   Isten Békéje, Lelki tartaléka; A Teremtés szent Pihenőhelye…   Jövőt teremtő Fényes  Tisztaság… Asszonyiság…   Nem lányság, nem szüzesség, Nem üres edény, Nem kiherélt Profán… Tovább »

  Atlantisz legbelső titka Nem egy számadat, Nem is a mindent elsöprő Vízi áradat.   Nem is az, hogy egyszer eltűnt A tenger alatt, S hogy mindennek ellenére Híre fennmaradt.   Bár műhold sem talál semmit A sírja felett, Atlantisz mégsem a végzet Szimbóluma lett.   Atlantisz legbelső titka Nem a technika, Nem is a… Tovább »

  Csillagok égi ösvényén Csatangol a Hajdan, Messze jár, bár megígérte: Segít majd a bajban.   Némelyik vén stációnál Szellemvarjú károg, Időközben kihunytak a  Régi állomások.   Csillagok vén országútja Apró pontba férne, Még sokáig világít a Kihűlt Napok fénye.   Csillagok égi ösvényén Vén bolyongó Lelkek; Nyugtalanok, a Kérdésre Sohasem feleltek.   Doktrínákat tákolgattak… Tovább »

  Galaktikus éjszakában Ezer csillag – egymagában.   Sok kis fénylő anyag-magány; Apró fény mögött – nagy talány…   De a végtelen űr csendje Mégsem a világ Nagy Rendje.   Vén szomorkás entrópia Borul a Lét titkaira.   A Válasz tán sose jön el; Isten szkafandert nem visel.   Apró Fény örökbe fogad Hatalmas távolságokat…. Tovább »

    Hideg szelek Februárja Fagyos téli táncát járja.   Doktrínák hideg vidéke Ködében reszket – a Béke.   Rossz, lappangó pénz-bozontok Rengetik a horizontot.   Hideg szelek Februárja Az ember csontját átjárja.   Akuttá vált pandémia, Meg vakcina-mizéria   A tetőpontjára hágott, Keserítvén a világot.   Hideg szelek Februárja Mindig saját útját járja.  … Tovább »

  Vízöntő csillagos ege Fordulópontokkal tele.   Alternatív létezések Számára zord, hideg fészek,   Mégis itt gyűlik az Erő, Itt fordulhat meg a Jövő…   Hogy pénz és Szabad Akarat Küzdelméből majd mi fakad,   Erről is szól az Életünk… Hold az Égen… Isten velünk…   Szól az összes régi rege… Vízöntő csillagos ege…... Tovább »

  Vékonypénzű téli napfény Csillog a fák tetején, A halál mindig vazallus, Csak az Élet szuverén.   Sok titok rejlik a Télben, Ki amit talál, azé; Vékonypénzű téli napfény Vezet a Tavasz felé.... Tovább »