Pete László Miklós versei

Két nagy nyári vihar közöttAz Ég szürkébe öltözött. Távol a ködös horizontMögött az isten asztalt bont. Remény-morzsákat adogatNekünk a Szabad Akarat. Két nagy nyári vihar közöttA világ – szürke körözött. Utópia-művirágokHoznának mákonyos álmot. Szakad orákulum-füzet,Józan ész olt dogma-tüzet. Két nagy nyári vihar közöttMúlt s Jövő egybe költözött. Jelen falán a szél átlát,Profán rázza a Múlt… Tovább »

Nyárköszöntő könnyű ének;Ismét megújul a Lélek. Forró napok gyülekeznek,Múltak Jövő-Hitet tesznek. Magasról néz le ránk a Nap;Szent emlék minden Pillanat. Rejtélyek fényei égnek;Nyárköszöntő, könnyű ének…... Tovább »

Szúnyogokban bővelkedőJúniusi éjszaka;Sötét égen vakarózikAz öreg Hold egymaga. Tétova szél szárítgatjaAz éjszaka bocskorát,Pihen a vén látóhatár,Mint egy üres nagykabát. Nyújtózkodik fel az égbeEgy magányos, szép fenyő,Úgy tűnik, hogy maholnap aVilágűr fölébe nő. Kora Nyár, zümmögő hőség,De mégis – harmónia;Szúnyogokban bővelkedőJúniusi éjszaka.... Tovább »

Verőfényes Pünkösd-naponNap táncol vén Múlt-falakon. Jelen nyújtózik erőben,Ifjú Jövő születőben. Esős, komor napok múlnak,Jóslatok semmibe hullnak. Verőfényes Pünkösd-naponNyár kopog az ablakokon. Árad a teremtő Erő,Reszket a forró levegő. Csoda lebben Mítosz-fokon;Verőfényes Pünkösd-napon.... Tovább »

Nyarat hozó Pünkösd napjaA rosszkedvet kikacagja. Kitárja lelkét, aki él,Vidáman susog a levél. Kurta lett az égi szakáll;Harsányan zeng az ifjú Nyár. Nyarat hozó Pünkösd napjaA gyávaságot kacagja. Rettegni: önkéntes halál,De – életre szólít a Nyár. Nyarat hozó Pünkösd napjaAz árulást is kacagja. Élet-csodát más nem tehet,Csak tiszta lelkiismeret. Jövőt Jókedvünkhöz szabjaNyarat hozó Pünkösd napja.... Tovább »

Sose lesz olyan áradat,Ami meg nem állna,Ha a jól épített gát aLegjobb helyen várja. Sose lesz a pénz urábólGlobális monarcha,Csak az ostoba törekszik.Világuralomra. Nem állítja meg az IdőtSemmiféle kánon,Nem teremhet ringlószilvaA körtefaágon. Nyughatatlan bajkeverőtCsak az isten szánja,Sose lesz olyan áradat,Ami meg nem állna.... Tovább »

Szakad a májusi eső;Az Ember – Isten-kereső… A Lélek magában elvetMinden süket anyagelvet. A Lényeg belénk van zárva,Nincs anyagi valósága. Szakad a májusi eső;Utolsóból lehet első. Az Ember Isten-kereső;Szakad a májusi eső.... Tovább »

Májusi szent esti csendbenKikelet zeng – egyre szebben. Májusi szent esti csendbenTavasz virul a lelkekben. Májusi szent esti csendbenSzáz tavaszi remény rebben, Egyre jobban,Egyre szebben…Májusi szent esti csendben…... Tovább »

  Nagyszombati friss Remények…Hiszünk..Minden újra éled. Minden gonoszság esendő,Lehet békés, szép Jövendő. Megváltás friss szele foganKikeletnek napjaiban. Nagyszombati friss Remények…Mindig hozhat jót az Élet.... Tovább »

Nagycsütörtökön…Fám alatt…Amit adunk, mienk marad.. Utolsó vacsora napján,Az Idő örvénylő habján… Magányos Hit ingadozik…Az Isten rosszat álmodik. Nagycsütörtökön…Tavasszal…Média profánt magasztal. Fellegjáró EurópaVár vidáman a taglóra. Profán kollektív istenekBandája profitról fecseg.              *NagycsütörtökönTúl a Lét-ködönIstenMindenkinekVisszaköszön. Múltat,Jelent,JövőtBefed az Ég;A templomban egyetlen gyertya ég. Élesen derengA Hold aurája…Magányos KrisztusVégső éjszakája… Felkel a Nap,Média… Tovább »