Pete László Miklós versei

Reményt őrző NyárutóbanA közelmúlt szíve dobban. A fáklya már végsőt lobog;Készülnek a hétköznapok. Szeptember felé ballagvaJövő térfelén a labda. A Nyár lassan Múlttá fakul,Nosztalgiává alakul. Múlt,Jelen,Jövő – egy tóban;Reményt őrző Nyárutóban…... Tovább »

Globál konzum-álszabadságFelé vinne háttér-világ. Fogyasztás a lét értelme,Felesleges nyűg az elme. Virágozzék profit,Söntés..A gyerek?Piaci döntés… Globál konzum-álszabadság;Rózsaszín műanyag cobák… Bemondva a globál betli,Sorsod a piacra tedd ki. Legyél homoszexuális,Reklám hőse lehetsz máris… Globál konzum-álszabadság;Istent a talonban hagyják. Szabványosított egyedekPótolják a nemzeteket. A pénz globális hatalmaÁll, mint kazal rohadt alma… Globál konzum-álszabadság;Médiaguruk harsogják. Szabvány-nyáj fogyasztás végettMajd… Tovább »

Csak az egyéni Tisztesség,Mást keresgélni ne tessék. A csillogó utópiaKözelről undok hárpia, S minden globális túlerőKondérjában zsarnokság fő. Csak az egyéni tisztességMellett meghittek az esték. Nem kell a média-festék,Csak természetes Közösség, És a Föld minden Családja,Szent Jövőjét megtalálja. Csak az egyéni TisztességAz egyetlen Jövő-vendég. Forradalom vérfürdőjeCsak út újabb temetőbe, Rosszabb zsarnokságot főzne,Mint ami őt megelőzte…… Tovább »

Újra kell szentelni a világot,Legyen áldott,Hogy legyen Jövő,Legyen Felelet,Hogy elbírjon újÉvezredeket. Az Ember a sátán kapuján zörget,És szét”felvilágosodta” a Földet… MaradtA “lent”,Meg az “idebent”… Kiürült a “fent”;Minden sivár,Reménytelen,Profán –KiabálAz Armageddon után.. Az ördög a profán tetőre hágott,Újra kéne szentelniA világot… Profán felszín..Undok,Siralmas,Dőre;A létrontás útján halad előre… Amíg van egyetlenMeghitt Család,Még megoldhatjuk a világ baját… Újra… Tovább »

Nincs mit adni szerencsére;Nem borul előttünk térdre. Rekedt hangú tárogató,Fújja a Vén Halogató, Akinek kézcsókja végettReménykedve vár az Élet… Nincs mit adni szerencsére;Úgysem jön, amikor kéne… Maga dönt, mikor áll előA Vén Késedelmeskedő. Némelyik emberhez beül,Másokat meg folyton kerül. Nincs mit adni szerencsére;Sült galamb se jön ebédre, S aki nem nyomul feléje,Annak nincs is szerencséje…. Tovább »

Lakták Erdélyt, Alföldet valaha… Itt éltek, El nem távoztak soha…   Múltját, Jövőjét Itt hagyta szerteszét Az egykori gepida nép.   Dogma-tornyok földre rogynak, Kopott Hitek csinosodnak; Számos titkot Még a Múlt takar, Az egykori gepida nép Körül azonban ma is még Nagy a Zűrzavar….   Csontok, Sírok, Néhány cserép… Álmát alussza alattuk rég Az… Tovább »

A Reménység vén temploma Árnyékfalakból van rakva.   Imádkozik a Hagyomány, Kívül duzzog a tudomány.   A vagyon?  Hallgatag béka, A Reménynek csak árnyéka…   A Reménység vén temploma; Kapuja nincs zárva soha.... Tovább »

Repülj, madár,Van még Élet!Messzeségek hívnakTéged! Integet az egész világ,A bátrakéA Szabadság. Csak rettegjen, aki dőre,Repülni!Bátran!Előre! Repülj, madár!Szép az Élet!Öröm ésSzerelemÉltet! Soha semmi nem ér véget.Repülj, madár!Lesz mégÉlet!... Tovább »

Atlantiszi irodalomNem sorjázik a polcokon. Divatos szerzői halva,Díjaikat rája falja. Hogyha volt is propaganda,Közönyös iszap takarja. Atlantiszi irodalomBurjánzik a mítoszokon. A Szó nagy időt átvészel,Ami fontos, sose vész el. Bár ezerszer nyelvet cserél,Az igaz Szó bárhol megél. Atlantiszi irodalomSzól hozzánk a múlt-nyomokon. Elmondja, mitől kell félni,Hogyan lehet tovább élni. Elmondja, hogy mi visz jégre;Érteni kellene… Tovább »

Lesz még ünnep Magyarhonban!A Jövő szíve megdobban… Összetart a csendes többség,Segíteni – kötelesség. A járványnak egyszer vége,Utána is élni kéne. Isten mindnyájunkban ott van;Lesz még ünnep Magyarhonban!... Tovább »