Pete László Miklós versei

Új tető a fejünk felett;Nem kell rettegnünk a telet. Hátul új teraszra nézünk;Többé nem esőbe lépünk. Ha a Remény újra éled,Mindig szépet ad az Élet. Isten nem duzzog,Nem feled…Új tető a fejünk felett.... Tovább »

Fejünk felett tetőcsere,Megújul Otthonunk feje. Egyelőre csupa káosz,A Holnap tán rendrakást hoz. Korhadt lécek lekerülnek,Jövő-gerendák feszülnek. Szakadatlan a Lét pere;Fejünk felett tetőcsere.... Tovább »

Most már a Nap se kel korán, Novemberben, Ősz derekán. A Nap már nem kemény legény; Csendben lóg az ég tetején. Távol csipkés felhőbozont, Ködben szunnyad a horizont. Most már a Nap se kel korán, Ősszel, Vad, forró Nyár után… Megpihen a Jelen-hegyen Az öregedő Szerelem. A Nap simogat, nem éget, Sok szépet ad még… Tovább »

Szép őszies napok telnek, Szent ötletek menetelnek. Munka, Szabadság, Szerelem, Mind a három megvan nekem. Még nem lehet közel a vég, Mert munkából akad elég. Szép őszies napok telnek, Megírt sorok menetelnek. Napok boldogságra lelnek; A Szerelmek – nem telelnek.... Tovább »

Szent itthoni nyári Béke, A munkakedv menedéke. Gép előtt, körtefa alatt Az idő meghitten szalad. Az esztendők meghitt éke Szent Itthoni Nyári Béke…... Tovább »

Profán világ-rengetegben Kis vályogház rejteke; Számomra és a Számodra Itt a világ közepe. Fényes, meghitt nyugalomban Telnek itthon a napok, Nagy öröm, ha hosszú esték Végére itthon vagyok. Berzenkedhet odakint a Kánikula, vagy a hó, Itt lakik a jó közérzet, És velem van Anikó. Profán világ-rengetegben Szent otthonunk, kicsi ház, Itthon, a világ közepén Ránk… Tovább »

Nyárba fordult már az év, Jó az Isten kedve; Színesben ragyog a kertem A telet feledve.   Nekem tűz a nyári Nap, Engem hív az árnyék, Nem hiszem, hogy valaha is Idegenbe vágynék.   Nyári napfény, kicsi ház, Hunyorogva nézem; Van boltíves hálófülkém, S drága Feleségem... Tovább »

Csillaghulló augusztusban Nyújtóznak a fák, Kihasználják, hogy még tart A nyári jó világ.   Csillaghulló augusztusban Felsóhajt a Lét; Virágokban gyönyörködik Még a tarka rét.   Csillaghulló augusztusban Élni egyszerű; Hajnal kopogtatására Éled a Derű.   Csillaghulló augusztusban Tiszta még az ég; Nyüzsög körülöttem Egy aranyos Feleség.   Csillaghulló augusztusban Szellő menetel; Fecske mama a… Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Mámorosan szép tavaszi alkony, Virágillat, meghittség, nyugalom, Körülvesz, éltet, mint Létet az álom: A Feleségem, S a kis Otthonom.   Megszentelték estéinket az évek, S míg zúg a Történelem moraja, Áll emlékeink áttetsző fala; Fölénk borul az ég, S a körtefa.   Nehéz nap volt: nyegleség, intrika, Bürokrácia, sok gond, száz verem; Itthon vagyok már,… Tovább »