Pete László Miklós versei

Vírusmentes őszt szeretnénkJóslatok dacára,Nyugodtan visszarázódniA régi munkába. Oda a nyár, de a jókedvAttól szét nem széled,Folytatódjon járvány nélkülA normális Élet. Zúg a pletyka, a félelemSzennyes, habos árja,Kárörvendő vigyorsátánMost is a bajt várja. Minden igazi JövőnekSzent Remény az ára,Járványmentes őszt szeretnénkMindenek dacára.... Tovább »

Az Ősz legutolsó napjánDübörög a szél,Havas esővel jelezteKezdetét a Tél. Az évszakok körhintájaCsendesen forog,A vén Idő ajtaján márDecember kopog. Az égen ezer kis csillagFényesen ragyog,Ma éjszaka elkezdődnekA kemény fagyok.  ... Tovább »

Szép novemberi szombatonAnikómat fuvarozom. Idill bennünk és felettünk;Őszutó száll körülöttünk. Kései, boldog napsugárRagyogó arccal velünk jár. Szeretek most élni – nagyon…Szép novemberi szombaton.... Tovább »

Őszi ködben Múlt imbolyog,Régi vicceken mosolyog. Régi kedves ősz-illatokEmléke frissen gomolyog. Fekete-fehér remények;Szép, savanykás diákévek… Más világ ezernyi szinten…Konkrétabb volt akkor minden… Földi Ősz sajogva forog;Őszi ködben Múlt imbolyog…... Tovább »

Őszutó poétikájaHangot követel;A Természet csupán újabbLétre alszik el. Őszutó poétikájaSose dekadens;A vén Idő önmagávalMindig koherens. Őszutó poétikájaAz Ősszel rokon,A ritmusa kellőképpenLassú, monoton. Őszutó kelléktárábanNincs profán panasz;Ősz ellenpontja nem halál,Hanem a Tavasz.... Tovább »

Vén November botladozik,Kemény szélre támaszkodik. Alacsonyan jár a Napunk,Ádvent felé bandukolunk. Esztendőnk búcsúzni készül,Rossz dekadencia nélkül… Isten bennünk álmodozik;Vén November botladozik.... Tovább »

Őszutói éjszakábanTáncol a szél egymagában. Jelen kétség sötétbe bújt,Süvít a megfejtetlen Múlt… Tátog éhes jövő-torok,Lila ál-mítosz vicsorog Sárgult ideológiákAvarján lépked a világ. Isten mosolyog magában;Őszutói éjszakában…... Tovább »

Őszutó orcája táncos;A november hanyag táncos. Vénül az őszi esztendő,Nő a hideg, fogy az erő. Vén rigolyás szélviharokFuldokló dühe kavarog. Tél-előőrs, varjú szálldos;Őszutó orcája ráncos.... Tovább »

Régi kedves novemberekSzürke emlékkönyve pereg. Egykor volt félelmes ködökRég eltűnt árnyéka zörög. Őszutói alkonyatokTétova emléke morog. Régi kedves novemberek;Bennem él az emlék-sereg… Derengő fény…Út menti fák…Félárbocon áll a világ. Kerítésen csillan a dér,A tévé fekete-fehér… Múlt a Jelenbe hempereg…Régi kedves novemberek…... Tovább »

Október a végét járja,Múltak szent homálya várja. Hajnalonta köd gomolyog;Közelednek már a fagyok. Ősz-illattal jár a vidék;Hideg-szürkén alszik az ég. Október a végét járja;Meleg napokat köd zárja. Éledezni kezd a kályha,Állítjuk az órát – hátra. Irányt vált a lelki Béke,Szétfoszlik a Nyár emléke. Hömpölyög a Jövő árja;Október a végét járja…... Tovább »