Pete László Miklós versei

Levélhullás dandárja van, Őszünk a Tél felé rohan.   Hervadó Jelen mezején Szomorú a lírai Én.   Kérdésekre nincs felelet; Szél ígérget kemény telet.   Levélhullás dandárja van; Tán senki sem vírustalan…   Vakcina drónfelhők szállnak; Tudjuk, hogy manipulálnak…   Feszültségdús, hamis béke, Talán soha nem lesz vége…   Levélhullás dandárja van; Hamisjövő-falka suhan.  … Tovább »

Hideg novemberi éjjel Levél röpül szerteszéjjel.   Kijárási tilalomba Bőg a szél, a vén goromba.   Pénz-erkölcsű globál sereg Folytat vírus-kísérletet.   Hideg novemberi éjjel, Mindig újabb Remény ég el.   Alattomos szörny kóborol, Háború zajlik valahol…   Trancsírozott embriókat Árul a vakcina-szózat.   Távolban vulkán pöfékel; Hideg novemberi éjjel.... Tovább »

Esküszegő  Novemberben Csípni kezd a dér, Vidám nyári lombok útja Lassan Véget ér.   Növekszik A feszültség És fogy a türelem, Csupán  Egyetlen menedék van A Szerelem.     Esküszegő Novemberben Enyészet Csahol; Lemondás és Nosztalgia Jajgat Valahol.... Tovább »

Szomorú, novemberi szél; Minden ember csak egyszer él.   Reinkarnáció-sarok… Nem maradunk ugyanazok.   Hullik a sok Élet-morzsa; Vágyakban a világ sorsa.   Ha élünk, elmúlik a Tél; Szomorú novemberi szél.... Tovább »

Víruskoronás November; Aggódik a legtöbb ember…   Járvány garázdálkodása Türelem falait ássa.   Hónapos kemény fagy kéne, Attól elpusztulna végre…   Amit nagyon rég nem adott: Adjon Isten száraz fagyot!   Kopaszodnak az őszi fák, Idén se lett jobb a világ.   Aggódik a szegény ember Víruskoronás November.... Tovább »

November hideg palástja Omlok a fáradt világra.   Az Október holtra fárad, Gyászindulót fúj magának.   Lehull a tömérdek levél, Jövetelét jelzi a Tél.   November hideg palástja A Természet kulisszája.   Bástya Búbánatból. Ködből, Esőből, Csípős hidegből…   Leköt érzelmeket, Szemet, Mögötte Változás pereg.   November hideg palástja, Füst és köd az aurája.  … Tovább »

Időfolyam Ősz-kanyarban, Rekedt hangú, bús kürt harsan.   Borongós őszi illatok Csípős felhője kavarog.   Hullani készülő lombok Terhét viselik a dombok.   Időfolyam Ősz-kanyarban; Elmúlás fáradt kis dalban…   Vén, rosszkedvű sárkupacok, A tócsákban halál csoszog.   Az ég a dombtetőre ül. Depresszió lengi körül.   Időfolyam Ősz-kanyarban, Nosztalgia dúdol halkan.   Rossz dekadens… Tovább »

Ballag Alkony Öregapó; Köröskörül az ég fakó.   Fújnak a köhögő szelek, Esti harmat könnye pereg.   Őszi csönd halálról regél, Lehull a szomorú levél.   Szétnéz Alkony Öregapó, Jön az éj, mint szellemhajó.   Egész világ csupa kétség, Halkan károg a sötétség…   Ezer emlék hasad félbe; Indul a világ a Télbe.... Tovább »

Bágyadt októberi fények; Jelzi az Ősz, hogy még élek.   Mikor újra jön a hideg, A Csillagok felfénylenek.   Akik szép Jövőt remélnek, Mind közös világban élnek.   Mindig az Élet a lényeg; Bágyadt októberi fények.... Tovább »

Randaságos őszi eső; Nyárnosztalgia-temető.   Pocsolya duzzog a sárra, Szélvédőn zokog a pára.   Fonnyadt reményekben talál Doktori témát a halál.   Szétfoszlik minden Őserő; Randaságos őszi eső.  ... Tovább »