Pete László Miklós versei

Esti idill

Mámorosan szép tavaszi alkony, Virágillat, meghittség, nyugalom, Körülvesz, éltet, mint Létet az álom: A Feleségem, S a kis Otthonom.   Megszentelték estéinket az évek, S míg zúg a Történelem moraja, Áll emlékeink áttetsző fala; Fölénk borul az ég, S a körtefa.   Nehéz nap volt: nyegleség, intrika, Bürokrácia, sok gond, száz verem; Itthon vagyok már,… Tovább »

Az első tavaszi nap

Megérkeztél, kedves Vendég? Régen vártunk, és nagyon, Csak Utánad sóvárogtunk Téli zimankón, fagyon.   Hosszú volt a jég uralma, Fagyba dermedt a világ, Sóhajtozva imádkoztak Adományodért a fák.   Tél-terror állt hideg ködben Fagy-verte világ felett, S rettegtük a csendes, fagyos, Élősködő vén telet.   Végre itt, vagy, kedves vendég, Megjöttél, szép Kikelet, Méltósággal bocsátjuk… Tovább »

Karácsonyeste

Láthatatlan védőernyő Feszül a világ felett, Visszakerül jogaiba A hatalmas Szeretet. Szent Karácsony ünnepe, Kicsi szoba melege, Örömünkön, Ünnepünkön Őrködik Isten keze.   Fényes, tiszta fenyőillat Lengi be a kis szobát, Szeretetben gyűlik össze Alatta a kis család. Szent karácsony eljöhet, Közénk bátran leülhet, Köztünk ülnek mosolyogva Hit, Remény És Szeretet.   Hogyha egyszer jobb… Tovább »

A Holnap emlékei

Nincs tragikum, vagy harsány, nyegle pátosz, Csak nyárutói est, Nagy változásra rest, De mégis mennyi meghitt, szép csodát hoz.   Csendes, esős, közös utó-nyarunk Majd melegíti fázós holnapunk; Ez lesz talán Emlék-befőtt a jövő asztalán.   Nincs ünnepi dísz a város felett, Csak egyszerű és spontán szeretet.   Nem arról szól, hogy egyszer meghalunk, Csak… Tovább »

Szerelem és Munka

Amíg van Szerelem, Szent Öröm És Munka; A halál fekete napja Nem süt a hasunkra. Szerelemhez féltőn Simulnak az évek, Szeretet, tevékenység és Helytállás az Élet. Szerelem és Munka, Mint két puha kelme, S Gyermekeinkben él tovább Az Élet Értelme.... Tovább »

Nyár az Idő legszebb álma

Nyár az Idő legszebb álma; Béke, napfény, tenger, pálma…   Nyári remény, tündérének; Tovább tart tőle az Élet.   Nyári hajnalok nem félnek; Nyáron újul meg a Lélek.   Nyár az Idő legszebb álma, Lehullik a kétség járma.   Nyár közös, titkos otthonunk, Egész évben érte vagyunk.   Apró célok révbe érnek, A távlatok tovább… Tovább »

Nem vagyunk “szem a láncban”

A Lét maga a végtelen, A törvény és a rend; Benne az Isten lakozik, Idelent S odafent.   (Magánügyünk halni, félni; Súlyos felelősség: élni.)   A Lét az Idő tengerén Sodródó vén hajó, Az Élet benne az utas, S az Örökkévaló.   (Hiszünk vagy nem – ahogy tetszik; Ő helyettünk nem cselekszik.)   Hogy véletlen… Tovább »

Júliusi szélcsengő

Kongó-bongó szélcsengő A vén körtefán; Júliusnak örvendhet most Családom, Hazám.   Huncut süldő kutyusunk A kilincsre állva, Boldog ugrándozással Ront a lányszobába.   Július van, Július, Lángol a Nap szőre; Most gyűjthetünk tartalékot A Télre, Jövőre.   Júliusi szélcsengő Vidám muzsikája, Hirdeti, hogy tisztítható A Jelen ruhája.   Július van, Július, A verőfény áldott; Nyáron… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!