Pete László Miklós versei

Még szokjuk egymást, Mint új szeretők…. Még szokjuk egymást, Mint vén tó fenekén A kavicsok, De az összhang Napról napra Nagyobb. A váltón már otthonos A kezem, Végre kocsim lett Nekem. Másoknak ez régen természetes, Nekem nem az, És nem is lesz soha… Ötvennégy évesen Az első autómat vezetem… Köszönöm, Istenem! Repedezett, szürke síkon megyünk,… Tovább »

Végre itt áll az ablakom alatt… Hosszan vágytam hiába rá, S lemondtam róla rég, S most itt áll már, Kéklik, Akár Az Ég… Még sosem volt Ő az első nekem, Ötvennégy évesen, És épp olyan kék, Akár a szemem.. Végre itt áll az ablakom alatt… Össze kell szokni, Egybecsiszolódni. Ő fog majd engem Ezer helyre… Tovább »

Hétköznapi szent Öröm, Ami szép, mind köszönöm! Öröm tüze lánggal ég, Rám mosolyog még az ég. Fellobog az Élet-máglya, A végzet az öklét rágja. Hétköznapi szent Öröm; Ami jó, mind köszönöm!... Tovább »

Szüksége van Rátok ennek a Népnek, Akármit kotkodácsol a profán hang… Amikor távoli egek alatt Értetek csendül fel a Himnuszunk, Az mindig egy-egy újjászületés; Benne van népünk múltja, jelene, És – Általatok – a jövője is… Temérdek munka, Himnusz, Aranyérem… Az Isten áldjon meg Benneteket! Szüksége van Rátok ennek a Népnek, Szívből köszönjük a temérdek… Tovább »

Felhőpamaccsá lettek a ködök; A Tél elmúlik, de a Lét – örök.   Újra mosolyog délben a terasz; És verőfénnyel üzen a Tavasz.   Ébred a domb, és sóhajt már a rét, S a hajnal mond egy újabb szép mesét.   A táncos égen napsugár pörög; A Tél elmúlik, de a Lét – örök.  … Tovább »

Szerelmes nyári napok, Áldott Békét hoztatok. Nyári napsütés-kabát, Együtt az egész Család. Pillanat-kereveten Tán az Idő is pihen. Szerelmes nyári napok, Szent Örömöt hoztatok. Intim, meghitt Pillanat Ezer meg ezer akad. Az év pihenni leül, Sose vagyunk egyedül. Szerelmes nyári napok, Hitet, Létet adtatok.  ... Tovább »

Csillaghulló augusztusban Nyújtóznak a fák, Kihasználják, hogy még tart A nyári jó világ.   Csillaghulló augusztusban Felsóhajt a Lét; Virágokban gyönyörködik Még a tarka rét.   Csillaghulló augusztusban Élni egyszerű; Hajnal kopogtatására Éled a Derű.   Csillaghulló augusztusban Tiszta még az ég; Nyüzsög körülöttem Egy aranyos Feleség.   Csillaghulló augusztusban Szellő menetel; Fecske mama a… Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Hétfő reggel a kastélynál Számos régi ismerős, Ki lesz gonosz? Ki intrikus, Ki lesz majd a mesehős? Hány vitéz fog szerepelni? Lesz-e királyfi, de hány, Hogyha a szereplőgárda Egytől egyig – csupa lány… Árnyék alatt szikráznak az Éjjel született sorok, Kis hercegnők bandukolnak, S a boszorkány vigyorog. Hol füvön, hol meg színpadon Jelenetet csiszolunk, S… Tovább »

Magyar Nyárban, Magyar Nyárban, Júliusi Élet-várban… Öntörvényű  Nyár-cimbora, Hol eső, hol kánikula. Sok csipetnyi szorongás van Kárpát-medencei Nyárban. Lesz ítéletidő bőven, A Nyár – szünet az Időben. Magyar Nyárban, Magyar Nyárban, Régi Szerelemben, Vágyban. Ötven felett is szép a Nyár, A boldog óra “csúcsra jár”. Irigy Múlt és öntelt Jele; Az Élet célja: Szerelem. Magyar… Tovább »