Pete László Miklós versei

Nyár eleji reménydíszszemle

  Észrevétlen jött el a Nyár, Minden Remény glédába áll.   Összegyűlnek, Tanakodnak, Vajon idén mire jutnak?   Bár a Nyár nagyon szeszélyes, De az össze Remény vérmes.   Észrevétlen jött el a Nyár, Remény-tábornok szalutál.   Újjászületik a Lélek, Sorbaállnak a Remények.   Elkezdődik végre a Nyár, Minden Remény Örömre vár.    ... Tovább »

Reményt őrző Nyárutóban

Reményt őrző NyárutóbanA közelmúlt szíve dobban. A fáklya már végsőt lobog;Készülnek a hétköznapok. Szeptember felé ballagvaJövő térfelén a labda. A Nyár lassan Múlttá fakul,Nosztalgiává alakul. Múlt,Jelen,Jövő – egy tóban;Reményt őrző Nyárutóban…... Tovább »

Múló Nyár poétikája

Múló Nyár poétikájaSosem lesz vitrinbe zárva. Csendes alkony,Az óra jár…Rájövünk, hogy múlik a Nyár… Elégikus alkonyatokJelzik már a fordulatot. Múló Nyár poétikájaA lelkét nyíltan kitárja. A Nyár szép lassan tűnik el,Nem akarjuk – de látni kell… A Nap lassacskán kódorog,Mint hosszú metrikus sorok. Minden forró nap úgy köszön,Hogy tán utána több nem jön. Múló Nyár… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!