Pete László Miklós versei

Létünk újraszenteléseA Jelen kor fő kérdése. Töltekezni közös Múlttal;Istennel és önmagunkkal. Megbékélni Szóval,Csenddel,Együtt élni a Jelennel. Létünk újraszenteléseA Jövő alapvetése. Profán önrombolás helyettFolytatni kell – az Életet. Lehet távlatot találni;Távolabbra kéne látni. Létünk újraszenteléseNélkül nem lesz igaz Béke… Szerelemforrás kiapad,Helyette csupán szex marad, Föld-Otthon piaccá fajul,Profán világgá korcsosul. Létünk újraszenteléseNélkül hull a Jövő vére… Jelen… Tovább »

Összetákolt ál-mítoszokRozsdás gyűrűje csikorog. Bezzeg középen a MagyarMég most sem tudja, mit akar. A bátor maradna állva,Alkalmazkodna a gyáva. Összetákol ál-mítoszokSok hazugsága nyavalyog. A pszeudo-történelemVisít, vonít keservesen. Béget a sok zagyva mese,Nincs összhangban egymással se. A múltat mind széthordanák,Tán nem is volt Magyarország… Dákoromán, morva kórság,De – mi voltunk a Valóság… Középkori “Szlovákia”,Meg dák-román mizéria… Tovább »

Réka Lányomnak fontos ez a nap… Régóta készült rá Erőn felül, Tanári munka mellett Szorgosan. Minden előjel a sikert ígéri, Egy harminctagú zenekar kíséri.. Aprócska volt még, Amikor kimondta: “Én ezt szeretném! Mi az?” Fuvola! “Vágyom vele a színpadra! Oda!” Még nagyobb volt Nála A fuvola, S vágyott vele A színpadra, Oda.. Könyörtelenül vágtattak az… Tovább »

Napok óta írja magát, Megrágja minden mondatát. Epikai alapsíkon Számos cselekményszálat fon. A részletes vázlat: ikra, Abból születik a szikra. Leomlott már az összes gát; Napok óta írja magát.  ... Tovább »

Család, Munka, Szerelem; Ez a három kell nekem! Az Idő bárhogy suhan, Életemnek célja van. Szerelem, Munka, Család; Erre épül a világ. Család, Munka, Szerelem; Ez adja az életem.  ... Tovább »

Se hamis pátosz itt, Se vézna szólamok; Csak élő Múlt, Egy csipetnyi Jövő Zenére táncol a vidám Jelennel, S a vén Idő kíváncsian megáll.   A friss, szép élmény emlékké fakul, Múlttá öregszik a mai jelen, És rútul szemetek közé nevet A vén tohonya, cinikus világ… Őrzitek-e majd ezt a tisztaságot?   Ragyogó koronátok: A… Tovább »

Szüksége van Rátok ennek a Népnek, Akármit kotkodácsol a profán hang… Amikor távoli egek alatt Értetek csendül fel a Himnuszunk, Az mindig egy-egy újjászületés; Benne van népünk múltja, jelene, És – Általatok – a jövője is… Temérdek munka, Himnusz, Aranyérem… Az Isten áldjon meg Benneteket! Szüksége van Rátok ennek a Népnek, Szívből köszönjük a temérdek… Tovább »

Olimpia idején Kézfogásokat teremt A Szent Öröm, A Szép Remény Az utca közepén… Olimpia idején… Büszke vagyok, Magyar vagyok! Gyerünk Lányok, Gyerünk, Fiúk, Hajrá Magyarok! Olimpia idején Közszájon a győzteseink neve S egy ország forró szeretete Segíti Őket A Föld másik felén… Olimpia idején… Büszke vagyok, Magyar vagyok! Gyerünk Lányok, Gyerünk, Fiúk, Hajrá Magyarok! Életek… Tovább »

Néhány Szavatok most is itt Körülöttem remeg; Hazahoztam Tőletek A békét, Örömet, Jó volt Veletek! Kata mosolya, Szép egyszerű bája Résztvevő, Okos tekintete… Csak néhány óra volt Kitűnő ebéd, Lelkes szemek, Félig mesélt mesék, Tiszta tekintetek… Jó volt Veletek! Zsike szép hangja, Szeme villanása, Céltudatos, Fontos kérdései… Kint zápor ömlött, Meg párás meleg, S míg… Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »