Pete László Miklós versei

  Idő útján vén tűzkerék; Csodálkozik rajta az Ég.   Nem fújják szelek, lavinák, Mégis gördül egyre tovább.   Az Idő akár mit regél, Mégis tudja, hogy célba ér.   Még előre! Még nem elég! Idő útján vén tűzkerék…  ... Tovább »

  Fáradt Vízöntő-éjszakán Isten játszik vén citerán.   Panaszos ősi dallamok Hangja az esőbe csorog.   Ismét zárt körben a világ, Szaporodnak a pocsolyák.   Fáradt Vízöntő-éjszakán Isten töpreng a Lét fokán.   Ép-e a Teremtés húrja, Vagy kezdődjön minden újra?   Vén ráncok Isten homlokán; Fáradt Vízöntő-éjszakán.... Tovább »

Számodra nem vagyok, csak múmia… Voltam hajdanában: Urak Ura…   A végtelen pusztákon egykoron Gyorsabban járt a szavam, mint a szél, Toppantásomra támadt hadsereg, Irigyeltek az összes istenek…   Tábortűz mellett bőgött a duda… Voltam hajdanában: Urak Ura…   Amerre íjhúrok zenéje pengett, Minden virradat számomra derengett, Tanultam élni, Parancsolni, Kérni; Voltam a végzet ellensége:… Tovább »

  Mítosz-hazánk partjainál Az Idő emlékműve áll.   A kikötő sose fogad Közönséges kalózokat.   Ott nincs bank, se aranyalma, Ott anyagnak nincs hatalma.   Öröklétek emléke vár Mítosz-hazánk partjainál.... Tovább »

  Atlantisz bennünk él régen, Valahol lent, Nagyon mélyen…   Fentről folyton feledtetve… Alulról mégsem feledve.   Alvad a messzi Múlt vére, Volt a Földön világvége…   Atlantisz bennünk él régen; Csillag egy mitikus Égen…   Be van a lelkünkbe égve, S mint Reményt, őrizzük félbe….   Tudjuk ott  Lent, Nagyon mélyen, Hogy a Múlt… Tovább »

Időfolyam – hegyszorosban; Közöny-sziklákon víz csobban.   Égbenyúló hegyvonulat, Vége távol ködben marad,   Komoran húzódik messze, Idő vize forr közötte.   Időfolyam – hegyszorosban; Száz nehéz pillanat csobban…   Mindenre hó vagy sár tapad, A kiutak nem látszanak.   Az Idő vize gomolyog, Egymást érik a zátonyok.   Időfolyam – hegyszorosban; A feszültség szinte… Tovább »

Karácsony oázisában Megmelegítem a házam.   Megmelegítem a házam, Egyenesítem a vállam,   Kiegyengetem a hátam Karácsony oázisában.   Karácsony oázisában Ezernyi virágos ág van,   Remény-bimbó, Élet-vetés, Bátor Jövőre ébredés.   Tömérdek friss Bátorság van Karácsony oázisában.   Karácsony oázisában Szent Tradíció-forrás van.   Egyesül Élet és Erő; Újjászületik az Idő.   Hit, Remény,… Tovább »

Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás…   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon régen…   Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Talán tanyákon rejtőzve Rejtőzködött nyelvünk őse,  … Tovább »

Idő Apó vén kutyája Az évezredeket járja.   Pénz, hatalom meg nem hatja, A zsarnokságot ugatja.   Idők ösvényeit rója, Ő az Utak Megnyitója.   Idő Apó vén kutyája Nincs időotthonba zárva.   Legyen jelen, múlt, vagy jövő, Ott van, ahol száll az idő.   Kanyargós időutakon Szimatolva továbboson.   Idő Apó vén kutyája Korok… Tovább »

 (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)   A néhai Magyar Költő Ádvent idején Lélek-hajójának színes, Puha rejtekén Hálát adott a Költészetért, Hálát adott a Szerelemért, Hálát adott egy szent, csodás Egyetlen napért…   Látta, Ahogy száguldanak Bádog skatulyák, Hallotta, hogy  Jajonganak Ezüst furulyák, Érezte, hogy újra indul Valahol A krák, Hogy éjjel a Holdat ugatják… Tovább »