Pete László Miklós versei

  Az Idő bozótos partján Jövő sétál A Múlt karján.   Elhalványulnak az évek, Tócsákba gyűlik az érdek.   Szél süvít a bozóton át; Matéria tagad Csodát.   Ahol elég tágas a rés, Vicsorog az elrendelés.   Madár röppen néma Égre; Fénylik az Isten Igéje.   Az Akarat büszke portyán, Az Idő bozótos partján.  ... Tovább »

  A besenyőfutás-svindli, Lassan és nehezen múlt ki.   Öngyilkos ál-történelem Ilyen bolondgombát terem.   Elátkozott nemzedékek Tanulták az ökörséget.   Sok forrás nem tudott róla, Régészet nem igazolta,   Józan észnek mondott ellen, Mégis ott vigyorgott – fennen,   Mert magyar-fogyatékosság Óvta az ostoba dogmát.   Sokan megdolgoztak érte, Hogy kipukkanhasson végre…   Mérgét… Tovább »

  A Történelem Szélbe Hamvakat szór Élt valaha A trójai Hektór…   Rettegte őt egykor a túlerő, Sírját őrzi A végtelen Idő.   Férj volt és Apa. Gyakran félt, De nem hátrált meg soha. Hurkot vetett rá A Történelem, A vén lókötő, És elfogyott útjából – a Jövő.   Férj volt és Apa, Nézte, amint… Tovább »

  Atlantiszban – Múlt-vonaton; Fut a lomha, ósdi vagon.   Nagy köd a Mítoszok Földjén, Emitt füst, Amott meg – tömjén.   Égben lebegő városok Között lomha Régmúlt csoszog.   Atlantiszban – Múlt-vonaton; Fáj az Emlékezet – nagyon.   Memória rostáin át Semmibe foszlik a világ.   Ami fontos, felhőre ül, Lassan Mítosszá lényegül.  … Tovább »

  Végzet, az öreg képkufár Állandóan vevőre vár.   Tudja, hogy hiába viccel, Mivel Isten sose giccsel.   Rossz jövő-képekkel házal, Füllenteni sose átall.   Pénzes balekot nem várat, Rásóz rossz utópiákat.   Végzet, az öreg képkufár; A készlete nagyon sivár.   Mézesmázos utópiák; Rózsaszínre gyilkolt világ,   Poklok bugyraiban kutat, És az utópia-tudat  … Tovább »

  Költészet égi országa; Van földje, De nincs határa.   Nincs kormánya, Nincs adója; Király az összes lakója.   Sok szuverén birodalom Túl Téren, Időn, Álmokon.   Költészet égi országa; Nem az hadnak sokasága…   Nem léteznek kis Nemzetek, Nincsenek kis Költészetek.   Líra minden Otthonban él, Isten minden nyelven beszél.   Lélek belső, szent… Tovább »

  Vén Kaszás a hideg Égen; Őrködik már nagyon régen.   Halál-csapák profán mérge Ne érhessen Tejút-révbe,   Eridanus vén útjára Ne juthasson, aki gyáva…   Vén Kaszás a hideg Égen; Csillagfényű Békességben.   Ős Igék új Létet hoznak; Égi utak találkoznak.   Mélységek kapui felett  Lebeg a szent Emlékezet.   Jövő-titkon… Múlt-vidéken… Vén Kaszás… Tovább »

  Csodaszarvas földön-égen, Visszapillant, ahogy régen.   Minden jó döntés feloldoz; Legyünk hűek önmagunkhoz.   Akkor is, ha örök jussát  Követeli a gyávaság.   Homályosak a Kezdetek; Szürke égből könny csepereg.   Itt, a Kárpát-medencében Keletkeztünk –  Nagyon régen…   Csodaszarvas földön-égen, A Múlt sötét erdejében.   A Bátorság Reményt hordoz Legyünk hűek önmagunkhoz.  … Tovább »

  Atlantiszban is szólt ének, Amíg csak tartott az Élet.   Sejtették, vagy nem sejtették; A Reményt el nem temették.   Sohasem király, vagy kormány Áll a hétköznapok ormán.   A világ szent tükörképe Az otthoni esti Béke.   Atlantiszban is szólt ének, Voltak gazdagok, Szegények.   Fönt ott is kapzsiság termett, S lent ismerték… Tovább »

  Nimród, Ménróth, Más néven: Orion; Áll az időből rakott Falakon…   Ménróth.. Egykoron Hatalmas király… Őrt áll A Kezdetek Kapuinál.   Rég elfeledett mitológiák Cserepein át Látszik arcából Néhány mozaik. Más volt a világ, Más volt az Ember, És más volt a hit… Rég elfeledtük, Valahol  Mégis Itt, Bennünk Lakik.   Nimród, Ménróth, Más… Tovább »