Pete László Miklós versei

Csütörtökön rosszul lettem Bent az iskolába’, Leültem és kapaszkodtam Az asztal sarkába.   Csodálkozva méregettek Szegény tanítványok, Hogy szokásom ellenére Most nem szaladgálok.   Négy órát így valahogyan Végigtanítottam, De aztán az ötödiken Végleg padlót fogtam…   Volt szaladás, Puff, dirr-durr, Rosszul lett a tanár úr…   Hiába nagy a termetem; Egy apróság bánt el… Tovább »

Halvány fényű hétköznapok Uszályában lebegünk; Bármi van a nagyvilágban – Most zajlik az életünk.   Politika hálójába Akármilyen hal akad, Mindennapi örömünkről Lemondani nem szabad.   Bármi nadragulyát kotyvaszt Pénzhegyek nyegle kánja, Jövő-aggodalmainkat A pillanat ne bánja.   Halvány fényű hétköznapok Sorjáznak egymás után, Feltoluló hullámfodrok Az életünk folyamán.   Legdrágább családtagjaink Itt vannak, élnek… Tovább »

Kémény füstje gomolyog, Bánatos szél kódorog, A háztetőt tapogatja Fáradt eső Hideg, neves ujja, Az utcákat megüli Az őszi este Tompa Mélabúja.   Ilyenkor ősz derekán, Hold billeg a körtefán, Csábítja a szőlőtőkét A sejtelmes, Hideg, téli álom, Gyászoló, vén varjak ülnek Egy magas Faágon.   Ilyenkor ősz derekán, Vágy és sejtelem okán Jól egymásba… Tovább »

  Ilyenkor lágy szőnyeg lesz az idő, Plasztikus pillanatok fövenye, Pihentető, szelíd holtág a létben, Meghitt alvás és boldog álom – ébren; Véd s támogat, mint büszke várfalak; De elcsobog, mint vad hegyi patak.   Sok kavics-pillanatnyi délután, Minden kavics emlék marad csupán, S mégis ilyenkor élünk igazán…... Tovább »

A Tél rozoga, ócska kürtjén Recsegve száll a hang; Farkasordító hangulatban Van most a vén bitang.   Jégborda nyújtózik a földön, Léptünk alatt ropog, Hideg-adót vet ránk a hajnal, S a kezünk nyomorog.   Szürkén, kifosztva koldul Napot A föld, s a büszke ég, Új szörnykorszak rémét idézve Szorít mindent a jég.   Jeges sziréndalt… Tovább »

  Ha a világ beteg Szaporodnak és Sokasodnak Az értekezletek.   Ahogy fent, Úgy lent: Ami fent Nem ment, Semmit sem ment Lent. Ami fent meddő agyalás, Abból lent sem lesz más: Megszorítás, Elvonás, Zsarolás, Meg túlkapás.   Ha drága a kenyér meg a borsó, Ha drágaságtól lett üres A korsó, A Halál olcsó, S… Tovább »

Suttog az éjben az alkonyi körtefa lombja, Elmegy a nappali száz buta gond nyugalomba. Nősül a Hold: üde csillagfény a kelengye, Nászát élvezi áldva az éjszaka százszínű csendje. Nyár ezer illata száll ma, Hadd legyen édes a fáradt emberek Álma.... Tovább »

Nem küzdeni jöttünk, Halálmagot vetni; Hanem idejöttünk Ölelni, Szeretni.   Nem lökdösni jöttünk, Ütni, tolakodni, Hanem a Szerelmünkben Megállapodni.   Nem gyűlölni jöttünk, Sanda gáncsot vetni, Hanem önfeledten Csókolni Szeretni.   Nem zsarolni jöttünk, Pénzért sarat rágni, Hanem önmagunk előtt Tisztán Megállni.   Nem hazudni jöttünk, Öltöny módra csalni, Hanem szeretetben Élni És meghalni.  … Tovább »

Az idő borongó, Az erszényem kongó, Csak azért is dongó, Diri-diri dongó.   A kedvünk csapongó, A szívünk szorongó, Csak azért is dongó, Diri-diri dongó.   A múltunk rajongó, Jelenünk zajongó, Csak azért is dongó, Diri-diri dongó.   Vágyunk csengő-bongó, A valónk jajongó, Csak azért is dongó, Diri-diri dongó.   Álmunkban bolyongó Szebb jövőnk, a… Tovább »

Hátam mögött duruzsol a kályha, Mosolyog rám a meghitt, jó meleg, Hátha odakint A rideg világban Még minden élhet, Még rendbe jöhet?   Bent szeretetre melegít a kályha, A nyugalmát érzem a hátamon, Tán csoda lesz, Mégsem szorítja Vérbe A kisembert A kerge Hatalom…   Tán vége lesz a pénz-hóhérolásnak, Tán virág nyílik, Mindenki Megél, Tán megtanulunk… Tovább »