Pete László Miklós versei

Ádvent meghitt napjaibanPiros emlékvonat suhan. Elmúlt esztendőim szépenBóbiskolnak az ülésen. Régi kedves eseményekCsendesen magukhoz térnek. Ádvent meghitt napjaibanSzomorkodni haszontalan. A Tél nem a halál csendje,Hanem csak az Élet rendje.... Tovább »

Vad nappali hőség utánDühödt szúnyogtömeg csap rám. Inváziós fullánk-üteg;Marnak bokát, vállat, fület. Zümmögő légi haderő,Miniatűr atomfelhő. Égő vörös kis pontocskák;Vakarózik a fél világ.... Tovább »

Kiüresedett egy életmodell…A szemünk láttára…Európában…Lelkét, ami volt – sokat küzdött érte…Csillogó profánHulláraCserélte… A holt profánra Isten sem figyel;Kiüresedett egy életmodell… Európa túlkoros óvodás;Játékszere – az önfelszámolás. A lélektelenség tétet emel:Kiüresedett egy életmodell. Szegény, gyermekké rekedt Európa…Azt hitte,Nem kell Isten,Felelősség,A multikulturális varjúhadReggelre csalogánnyá nemesül,S a pénz majd mindent megoldEgyedül… Az Élet csak profit-vakáció,Meg lila gender-evolúció,És jó… Tovább »

Szünet nélkül szakad a hó,Hófehér minden házikó. Ablak mögül fehér béke,Volán mögül – vész vidéke. Mint hajdani régi telek:Kabátok,Kucsmák,Emberek.. Szünet nélkül szakad a hó,Munkálkodik Holle anyó. De más ez a mai óra,Másképpen nézünk a hóra. Egykor régen: játék helye,Ma: gondok fehér tömege. Hó-bosszúság;Isten velünk…Tavasszal boldogok leszünk.... Tovább »

Büdösbogár-invázió,Október rémálma,Naponta öt-hat új bogárTéved a szobába. Óvakodva kapjuk el aSzálldosó erőket,Papírzsebkendőbe fogvaHajítjuk ki őket. Köröznek és zakatolnak,Mint a helikopter,Fel kell a munkából kelni:“Idegesít! Fogd el!” Büdösbogár-invázióHázamból kiűzne,Ha egyet is eltaposok,Megőrjít a bűze. Hétköznapi gond-tömegtőlProfán módra félünk –Büdösbogár-invázió;Álljuk, amíg élünk.... Tovább »

Régi idők iskolája…Nem volt kockaház,Volt ablakdísz,És párkány koronáztaA télen hófehér sátortetőt.Egy hétig délután,Egy hétig délelőttFolyt a tanítás… Kis dombon állt…Már nem tudom,Tán sárga volt,Talán mégis fehér…Repedések a lépcső peremén,És vörös csillag volt a tetején…. “Hatszor nyolc az negyvennyolc,Hétszer nyolc az ötvenhat!” Szorzótáblák és házi olvasmányok..Az iskola nagy, lejtős udvaránMég körjátékot játszottak a lányok… Régi idők… Tovább »

Kifelé megyünk a Nyárból;Erdő látszik már a fától. Szemlélődni kezd a Lélek,Fáradtabbak a Remények. Megszokás pörölye kopog,Készülnek a hétköznapok. Kifelé megyünk a Nyárból;A Jövő homlokot ráncol. Fényes Nyár-világok helyettSzürke őszök,Szürke telek. Közelebb kerül a távol…Kifelé megyünk a Nyárból.... Tovább »

Be kéne főzni a nyaratA fagy idejére,Most tikkadunk a melegtől,Bezzeg akkor kéne. A nyári hangulatot isKonzerválni kéne,Lenne vidámság-tartalékKamránkban a télre. A nyár-befőtt tél idejénMilyen jól jöhetne…A téli depressziónakGyógyszere lehetne. Be kéne főzni a nyarat –Meg az ifjúságot –Meg türelmesebbé tenniAz egész világot. A szent dolgok – jól befőzve –Épen maradnának;Mesterkélt dogmák, erőszak –Mind elrohadnának. Tél… Tovább »

Csenevész Tavaszunk Tüdőbeteg fajta, Öröm-inkubátor próbál Segíteni rajta. Savanyú reggelek Napfény után sírnak, Történelmet rövid távon Nem poéták írnak. Átmeneti kabát Fázik reggelente, Eleve rendelt rossz jövő Ránk a fogát fente… Csenevész tavaszunk Suttogását halljuk, Bennünk lehet a Kikelet, Ha mi is akarjuk.  ... Tovább »

Ötvenöt mától betöltve, Remény, Jövő – újratöltve. Vízöntő komoran ragyog; Mindig elmúlnak a fagyok. Kanonizált szikkadt vének Még mindig kölyöknek néznek, Fuvalkodott fiatalok Szemében meg öreg vagyok… Gender-tanra nem zápulok, De megalkudni se fogok. Híg brancsok, önjelölt nagyok: Egy ideig még maradok. Ötvenöttel sok füst szaladt, De ami szép – mind ittmaradt. Erőm, munkám, tehetségem,… Tovább »