Pete László Miklós versei

  Sors-barázdát billegetünk, Szerencsetojást keltetünk, Élünk csendesen. Körülöttünk hömpölyög a  Vén Történelem.   Jövő-palántát nevelünk, Élünk, Alkotunk,  Szeretünk, Az Idő halad, Lelkünk mélyén hullámzik a Szabad Akarat.   Profán hétköznap csikorog, Rossz végzetek gyomra korog, Száll az Út pora… Szalad velünk a rozoga, Vén História.   Sors-barázda-billegető, Szerencsetojás-keltető Posványos Jelen; Felelős vagy, hogy milyen lesz… Tovább »

    Mindegyik a legdrágább valahol Valakinek. Mind egy-egy élet értelme: Gyerek. Ellenfelük: A töri és A matek. Tollát rágván mutatja mind, Mennyire Gyerek: Hol fecseg, Hol kesereg. Ne féljetek! Sok élet félti Létetek; Hát éljetek; Sok-sok szeretet Van Értetek; Hát érjetek, Éretlenek!... Tovább »

  Borongós szürke napokon Megpihen a szél, Távozását fontolgatja Lassacskán A Tél.   Borongós szürke napokon Álmodni lehet, Életkedvet csiripelnek Kint  A verebek.   Borongós szürke napokon Simul a redő, Csak a Jóra való hajlam Igazi Erő.   Borongós szürke napokon Tétova az ég, Napfény helyett csak a Lélek Belső Tüze  Ég.   Borongós szürke… Tovább »

Ameddig vagyunk egymásnak, A világ fejére állhat…   Bőgheti a média, hogy Egyenes a kör, Osztogathat bölcsességet Ezer hatökör,   Grasszálhat a kékcédulás Világhatalom, Dicsérheti félcédulás, Rossz sokadalom,   Bömbölhet globál vérmedve, Ide közénk nem juthat be.   Ameddig vagyunk egymásnak, Az ördög is citerázhat.   Akármilyen haláltánc van; Sose leszünk szem a láncban.  … Tovább »

Írói favágómunka; Nem süt siker a hasunkra.   Sokan akarnak akárhol Barackot az almafáról.   Talán varázslónak hisznek; Mi se drága a kibicnek.   Disznóvá válik a hurka; Írói favágómunka.... Tovább »

Szeptemberi hajsza-napok Vad nyílzápora kavarog.   Híjával a gyöngéd módnak, Körülöttem becsapódnak.   Tért ölelő hajsza-menet; Kapkodom csak a fejemet.   Béke csücskén por kavarog; Szeptemberi hajsza-napok.... Tovább »

Reményt őrző NyárutóbanA közelmúlt szíve dobban. A fáklya már végsőt lobog;Készülnek a hétköznapok. Szeptember felé ballagvaJövő térfelén a labda. A Nyár lassan Múlttá fakul,Nosztalgiává alakul. Múlt,Jelen,Jövő – egy tóban;Reményt őrző Nyárutóban…... Tovább »

Hektikus az internetem,Ilyen kereszt jutott nekem. Állandó idegfrász kerget:Hol van,Hol meg nincs internet. Gyakran feladat közepénMaradok éppen hoppon én… Hektikus az internetem,Profán világ imígy üzen… Csak jön és megy szeszélyesen,S én közben az asztalt verem. Amikor legjobban kéne,Mindig akkor szűnik – félre… Most kell higgadtság…Türelem…Hektikus az internetem…... Tovább »

Hétköznapi rettenetekSötétítik el az eget. Alattomos világjárványCammog légben, úton, járdán. Hogy ne üssön szét közöttünk,Lassítani igyekezünk. Hétköznapi rettenetek…Messziről jött vírus-sereg… Láthatatlan ellenséggelVívunk – töretlen Reménnyel. Felragyognak még az Egek;Hétköznapi rettenetek…... Tovább »

Bosszúsakkokat ad a tél,De azoktól tovább nem él. Jöhet még néhány fagy-féle,De a játszmájának vége. Várja már a múlt-öltöző,Minden telet visz az Idő. Istennek csak egy pillanat;Ami életképes – marad. Profán képzelgés mit sem ér,Csak bosszúsakkot ad a tél.... Tovább »