Pete László Miklós versei

Mint hadvezérNagy győzelem után;Úgy húzza ki magát,Ép úgy feszítZoe,Kis öntörvényűLabradorKutyám… A kutyalabdát –Pattogónak hívjuk –Most kaparintotta meg a kutya,Pirosan hever lábai előtt,Mint dicső zsákmány,Büszke trófea… Az önteltségZoe-ra vall…Magát kihúzva,Feszes háttal ül…És fénylik körülötte az avar… Egy öntudatosKutya-pillanat…A következőbenMár újraSzalad… Ez most a diadal pillanata,Pihen ilyenkorEmber ésKutya. Zoe feszesen ül.Öntelten nézi a magas világot,Most nem látszik,… Tovább »

(Versek Lilla festményeiről – 4.)   Gusztáv Adolf király hadihajójaMásfél kilométernyit sem futott– A röpke szélroham csak jött s elült –Megdőlt,Felborult,Gyorsan elmerült… A világ legszebbik hajója volt,Sebtében indult volnaHadakozni,S a hazai öbölből sem jutott ki…                  * Királyi hübriszt hordozott a Vasa,Az pedig nem marad a víz színén…… Tovább »

(Versek Lilla festményeiről – 1.) Először a színek világa fog meg….   Sötét tónusból bőséggel akad, De pillanatig sem nyomaszt A kép…   A fények Meghitt, s fenséges táncot lejtenek, Nem súlyosodik fölénk a tömeg…   Egymásba játszik sötét és világos, Örök mozgás, Állandó változás, S a Pillanatok áradó sorában Nem juthat szóhoz az entrópia…… Tovább »