Pete László Miklós versei

Sírnak az egek, Szaladgálnak a fanyar fellegek, Tízéves négylábú családtagunk, Nala – Beteg…   Az udvar dörgő hangú királynője Bágyadt, De még így sem lophatnák el a házat, Mert ha bármi alakul, Előrejön nehezen, Szótlanul, És máris elkotródik bármi, bárki…   Bágyatag január pihen fagyos ágyon, Tegnap négy injekció, Ma három.   Sürgölődik csendben a… Tovább »

Fáradt estén… Fagyoskodik február, Ringat a busz, Feleségem Hazavár.   Sóvár sátán Rezignációt kutat, Ködszeméttel Szórja tele Az utat.   Derengő Hold… Bágyadt, Halovány ezüst, Kéményünkből Fütyürészve Száll a füst.   Fáradt estén… Kopog a hideg beton, Nagy léptekkel közeleg A nyugalom.   Úszik felém Két kutyánk A köd felett, Két szempár, meg Határtalan Szeretet…. Tovább »

Az udvar fakó, Olvad már a hó, Sárban cuppog két madár, Két kergetni való!   Vidám vagyok én, Töpszli vagyok én, Nagyon sáros, kis fekete Kutya vagyok én!   Az élet mohó, Reggelizni jó, Hangoskodik az utcán Az ugatni való!   Vidám vagyok én, Töpszli vagyok én, Nagyon sáros, kis fekete Kutya vagyok én!  … Tovább »

Közöny-síneken robog az Idő, Az egykedvűség lomha vonata, Te ma leszálltál róla végleg. S a tovarohanó évek Itt felejtették mindörökre Az Emléked.   Voltál családtag, a ház tartozéka, Kicsi dobozban hozott haza Réka Még annak idején… S az időtlenség fényes rejtekén Mindig vidám maradsz.   Az udvar oly kietlen Nélküled, Mint világvégi sziklasivatag; Egy hete… Tovább »

Zoe kutyám kísérget Rekkenő melegben, Amikor még a szellő is Ásítozva lebben.   Nem tágít, bár nyelve lóg, Mindig a nyomomban, Amint simogatom, érzem, Hogy a szíve dobban.   Kis fekete labrador Emeli a praclit, Télen-nyáron hűségesen Követi a gazdit.   Nem unja a kis Zoe Egész nap követni, Hogyha elborul a kedvem – Ő… Tovább »

Ők tudják, hogy leginkább a Szeretetből élek; Azonnal meg is rohannak, Amint hazaérek.   Bölcs német juhászom, Nala Elém dől a földre, Viháncolva szalad közben A kis Zoe körbe.   Nala, mint bölcs öreg barát, Zoe, mint kis ördög; Szeretetükben percekig Vagy tovább is fürdök.   “Nagyon kellesz nekünk, gazdi!” Szemeik üzennek, Ezer pszichiáternél is… Tovább »

Nagylányom apró kutyája, Földszintes, de nagy a szája, Fickós, fürge, sertiperti, Hogyha mérges, el nem rejti.   Tányérkáját hurcolássza, Ha teheti, el is ássa, Hever, hűsöl, sütkérezik, De ha ehet: gyorsan eszik.   Ha nincs rendben a világa, Dühös lesz őtacskósága, A változást szimatolja, Az esőt bőszen csaholja.   Amíg ő az udvar őre, Macska… Tovább »

Nagylányom apró kutyája, Földszintes, de nagy a szája, Fickós, fürge, sertiperti, Hogyha mérges, el nem rejti.   Tányérkáját hurcolássza, Ha teheti, el is ássa, Hever, hűsöl, sütkérezik, De ha ehet: gyorsan eszik.   Ha nincs rendben a világa, Dühös lesz őtacskósága, A változást szimatolja, Az esőt bőszen csaholja.   Amíg ő az udvar őre, Macska… Tovább »

Nala a fát marcangolja, Zoe a labdát hurcolja, A szomszédból kíváncsian néz a vén platán, Hömpölyög a csendes téli délután.   Van velük sok gond, sok öröm, Míg élet csahol, morog, Nala és Zoe: Családi kutyusok.   Kedvesség és ragaszkodás, Bűvös-bájos gesztusok; Akaratgombócból felnőtt Szép családi kutyusok.   Míg a gazdi Munkahelyen csavarog, Szeretettel várják haza A… Tovább »

Tőled búcsúzom utoljára, És Te fogadsz, ha érkezem, Túláradóan, lelkesen, Ahogyan ember sohasem.   Hálás vagyok Neked, ha látom, Hogy Anikómat szereted; Hogy él még velem és Veled, Nagyon nagy érdemed Neked.   Hűséges, szép tekinteted, Meleg Szemed, Határtalan szereteted Átfűti lelkemet; Az vagy Te, ami ritkaság: Megvesztegethetetlen jóbarát.   A nyomasztó nap ezer gyilkos… Tovább »