Pete László Miklós versei

Kék bolygó A végtelen űrben, Rajta kis ország, Drága hazám. Szép Magyarország, Téged az ember Fentről lát igazán!   Földön a múlt, és égben a távlat, Fent a jövő, nincs gát, Se határ, De lent a haza, Csodaszép Magyarország Mindörökre Hazavár.   Űrhajó Száll fel az égbe, Küldi az űrbe Az emberiség, Büszke jövőnek Titkokat… Tovább »

A Kis-Trianon-kastélybanÖrök etikai éj van…A boldogtalan épületRojtos győzelemtől beteg.Ostoba balítéletekZúztak porba becsületet.Ködös téli éjszakékonSzellemtől retteg a mákony…Kehes Trianon-szindróma…Ördög bújt a koporsóba…A Kis-Trianon kastélybanRenyhe, gazdasági Tél van…Frakkos, gyarmattartó-salak;Kenetteljes, hazug szavak. Sunyi, profán haszonlesés;Vigyorgó sárkányfog-vetés.Göthös Trianon-szindróma,Kastélyt vittek – disznóólba…A Kis-Trianon kastélybanKánikulában is tél van…Ítélkezve a nyárspolgárPénz-eszű kansátánt szolgál.Sírt ás a győztes ásatag,Hogy neki is sírt ássanak.  Nyegle… Tovább »

Szüksége van Rátok ennek a Népnek, Akármit kotkodácsol a profán hang… Amikor távoli egek alatt Értetek csendül fel a Himnuszunk, Az mindig egy-egy újjászületés; Benne van népünk múltja, jelene, És – Általatok – a jövője is… Temérdek munka, Himnusz, Aranyérem… Az Isten áldjon meg Benneteket! Szüksége van Rátok ennek a Népnek, Szívből köszönjük a temérdek… Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Magunkban hordozzuk mindannyian A Kárpátok alatt. Mióta itt az első tűz kigyúlt, Vagyunk a téres, Messzi, Messzi Múlt.   Az Idő sötét torka nyelte el A régi népeket; Valaha rég a Kárpátok alatt, Először építettek házakat, Emlékük kútba hullt, Borítja régi Messzi, Messzi Múlt.   Génjeinkben, Vérünkben élnek Ők; Az első építők, A hídverők; Házakat… Tovább »

Még mindig elfojtja a friss erőt, Még mindig mérgezi a levegőt.   Amputált történelmünk csikorog, S az ördög most is egyre Vigyorog.   Trianon-ördög a lelkünkkel játszik, Nem ellenség, aki annak látszik; Gyűlölet-boly mérges raja Hentereg – S a fő gonosz A békebíró jelmezében Tetszeleg.   Céltalanság, Megszorítás Uzsora; Trianon mai vigyora.   Hadd uszuljunk… Tovább »

Mindig a nyár idején kell számot vetni az évre, Hogy maradunk szabadok, hogyha megint jön a tél. Mert amikor már lombokon érzik a Tél közeledte, És még nincs tüzelő, hasztalan ám a panasz.   Most szedi ráncba a Nyár tiritarka virágait éppen; S tétova holnapnak érleli békéjét. Gondosan óvja a téltől a holnapi szót, a… Tovább »

Kár rajta keseregni már; Az idő, mint részeg tengerár, A bűnök régi szigetét megette, És teremtett új vétkeket helyette.   Mint hosszú szoknyás, lompos vén kokott, Rejti a történelem az okot, Sok múlékony rossz tartós bajt hozott, Külföld lett, ami összetartozott.   Voltunk a színe – lettünk a fonákja, Kopott gyűlölködések rongyos zsákja, Kölcsönös gonoszság,… Tovább »

Hűvös május, hideg hajnal, A napfény ritka még, Torzonborz esőfelhőkkel Gomolyog az ég.   Szél süvít komor panasszal, Fakó csend pereg, Május orgona-jelképe Némán didereg.   Ki tudja, lesz-e nyár idén, És remények sora, Vagy marad a bátortalan Torz melankólia?   Spórol a május. Száz virág Akárhogy kérheti, És amit most megtakarít – A Semmit… Tovább »

Világnak világa, Virágnak virága…   Szabács vára óta Él a magyar strófa, S gyakrabban volt otthona Kunyhó, Mint a palota.   Világnak világa, Virágnak virága…   Békében, Örömben, Bánatban Vagy hadban, Költészetünk ott volt Minden pillanatban, Hűség, szépség okán Küzdött a vár fokán, Nehéz csatatéren, Vagy súlyos békében, Vezette gyermekünk Gyakorlatlan kezét, Szelíden lefogta Haldoklóink… Tovább »