Pete László Miklós versei

Az egykori Monarchia…Béke foszló poraira. Nosztalgia óhazája;Mindig rosszabb jött utána. Posztmodern agyrémek űzik,Az időben tovatűnik. Az egykori Monarchia;Száz éve oszlik a pora… Helyén csupa állam-torzó;Csupa felfújt pofazacskó. Idestova már száz éveLátszik, hogy pótolni kéne. Az egykori MonarchiaSzáz éve lett halál fia… Háború-győztes ebadtákZsákmányul szétosztogatták. Azóta morgunk egymásra,Hasznát más hatalom látja. Az egykori Monarchia…Akadt benne bőven… Tovább »

  Létünk,HazánkSzimbóluma:A FelségesSzentKorona. Őrizték komor századok;Eredete: örök titok. Elásták, el is rabolták,Szenvedett – ahogy az ország. Magyarország koronája –A világon nincsen párja. Tán akadnak gazdagabbak –De jóval fiatalabbak. Másutt tán több a drágakő,S nulla a mágikus erő. MagyarokSzentKoronája…Egyszer került a királyra… Másutt?Ahogy meghalt – “Éljen!”Egy perc sem telt király nélkül…Nálunk nem lehetett király senki fia,Amíg… Tovább »

Kárpát-medencei Régi óvodában Együtt kéne játszanunk már, Ha Tél van, Ha Nyár van… Itt az összes népnek Ugyanaz a sorsa, Egyiknek se jut káposzta, Legfeljebb a torzsa. Kárpát-medencei Óvodai éjjel, Füttyögetnek, hogy legyünk még Sokkal inkább széjjel. Kárpát-medencei Régi óvodában Sok agymosott globál-függő Ostoba szamár van. Kárpát-medencének Sok haza-szerelme; Addig kéne összefogni, Amíg van értelme!… Tovább »

Millennium színes csokra;Egy ország tört –Szilánkokra… Se győztes, se vesztes nem ép,Még ma is sebez a cserép. Zötyög a vén idő-kerék,Múlt gyertyája lassan leég. Vén kárpáti eső csepeg;Áznak Trianon-cserepek. Ködbe foszlik mind, ami szép;Ázik önbizalom-cserép. Tehetség önzéssé vakul;Szétszéledni – céltalanul… Forog, nyikorog a kerék,Kopog milliónyi cserép. Csökött kisország-fóbiák…Sóhajtanak útmenti fák… Nemzetet bomlaszt a sandaGlobális pénz-propaganda…. Tovább »

Duna-völgyi szent Tavaszban Harsog a virágsereg, Múltnak ágyán elszunnyadnak A kopott évezredek. Kárpátok karéja mögött Kikelet ágya kemény, Hétköznapi mosolyokban Nevelkedik a Remény. Vidám tavasz-lobbanásban Érlelődik a Derű; Egyszer mégiscsak elmúlik Minden, ami keserű. Duna-völgyi szent Tavaszban Sír az Élet hangosan; Csak rajtunk áll, hogy ezúttal Miféle Jövő fogan. Magyar, szlovák, szerb remények Nyílnak bátortalanul,… Tovább »

Magunkban hordozzuk mindannyian A Kárpátok alatt. Mióta itt az első tűz kigyúlt, Vagyunk a téres, Messzi, Messzi Múlt.   Az Idő sötét torka nyelte el A régi népeket; Valaha rég a Kárpátok alatt, Először építettek házakat, Emlékük kútba hullt, Borítja régi Messzi, Messzi Múlt.   Génjeinkben, Vérünkben élnek Ők; Az első építők, A hídverők; Házakat… Tovább »

Emléke kristálytiszta, Hangja – árva; Vajon mikor lesz Rehabilitálva?   Az idő minden gonoszságot átír; Hullámverésében nyugszik A mártír.   Volt Istene, Hite, Meg igaza; S az amputált Haza Nem ápol, S nem takar….   Szlovák népét és magyar nemzetét Szerette tisztán, Mindenekfelett, S területrabló, rossz önismeret Féli halálában is A nevét.   A tisztesség,… Tovább »

Még mindig elfojtja a friss erőt, Még mindig mérgezi a levegőt.   Amputált történelmünk csikorog, S az ördög most is egyre Vigyorog.   Trianon-ördög a lelkünkkel játszik, Nem ellenség, aki annak látszik; Gyűlölet-boly mérges raja Hentereg – S a fő gonosz A békebíró jelmezében Tetszeleg.   Céltalanság, Megszorítás Uzsora; Trianon mai vigyora.   Hadd uszuljunk… Tovább »

Kár rajta keseregni már; Az idő, mint részeg tengerár, A bűnök régi szigetét megette, És teremtett új vétkeket helyette.   Mint hosszú szoknyás, lompos vén kokott, Rejti a történelem az okot, Sok múlékony rossz tartós bajt hozott, Külföld lett, ami összetartozott.   Voltunk a színe – lettünk a fonákja, Kopott gyűlölködések rongyos zsákja, Kölcsönös gonoszság,… Tovább »