Pete László Miklós versei

  Költészet égi országa; Van földje, De nincs határa.   Nincs kormánya, Nincs adója; Király az összes lakója.   Sok szuverén birodalom Túl Téren, Időn, Álmokon.   Költészet égi országa; Nem az hadnak sokasága…   Nem léteznek kis Nemzetek, Nincsenek kis Költészetek.   Líra minden Otthonban él, Isten minden nyelven beszél.   Lélek belső, szent… Tovább »

  A Költészet neve napján Hívószó kutat rím után.   Sorok állnak a strófába, Szívdobogás ritmusára.   Kikelet ritmusra éled, A Ritmus maga az Élet.   A Költészet neve napján Megbokrosodik a profán.   Holt verseket ünnepelnek, Élő versek dalra kelnek.   Profán ünnepi protokoll A Lélek nyomában lohol.   A Költészet neve napján Mű-vers… Tovább »

  A Költészet öntérvénye; Semmi elől nem áll félre.   Még szótagot se küld oda, Ahol a Szó csak kaloda.   Semmi státuszt nem ismer el, Nem versenyez, Nem is perel.   Nem tömjénez, Nem bazsevál, Pénz szolgálatába nem áll.   Nem számít neki hivatal, Titulusokat nem akar.   Nexus-hálóba nem akad, Míg él –… Tovább »

  Fittyet hányok vak zenére, Nem érdekel a más bére.   Egy valóságos Olvasó Több, mint ezer szófogadó,   Mű-végzet kegyeit leső Sznob kultúra-jogkövető.   Fitytet hányok hivatalra, Érdek-jobbra, Dogma-balra.   Mesterkélt értékskálára, Lappangó propagandára,   Brancsra, Pancsra, Háncsra, Gáncsra; Sok literátus bogáncsra.   Fittyet hányok státuszokra, Hivalkodó gesztusokra,   Lila értékítéletre, Fizetett csatlósseregre.  … Tovább »

Líra-folyam árterében Palotát épít a stréber.   Kánon-hatalmasságokat Magaspart-kastélysor fogad.   Globál pénz-infrastruktúra Szoktatta őket vályúra.   Líra-folyam árterében Sznobok élnek mű-kenyéren.   Gyorsan romló líra-jelmez Múló divatokat keltez.   Mocsári hivatal-hakni; Eldobható lírát kapni.   Líra-folyam árterében Virágzik a dölyfös szégyen.   Kinevezett tehetségek Nyája ügyvéd után béget.   Fogyatékos zseni-hadak Rozsdás szóval civakodnak…. Tovább »

jó vers szeretni való.Nem tudálékos, nem fakó. Nem korlátozza hivatal,Válasz ad, nem belsőutal. Jármát nyakadba nem vetiA cenzúrát kineveti. A jó vers sohasem gagyi,Nem “tárgyi”És nem “alanyi”. Mindig van ideje,Tere,A halandzsa nem kenyere. Sose megy – bárhová küldik;Műanyag tóban nem fürdik. A jó versnek törvénye van,Divat nyomába nem rohan. Egyetlen sorát sem járjaLíra bürokráciája. Díjat… Tovább »

Vénülő Trianon nyüszít,Őrzi álszent szólamait. Vén bolsevik aggodalomSír vele rossz határokon. Sunyi területrablások;Nem töltődött fel az árok. Vénülő Trianon vonít,Őrizné keshedt titkait. A jó érzés miért pangott,A háttérben mi lappangott… Nyugaton csak a cinizmus,Vagy valami mechanizmus…? Vénülő Trianon szűköl…Aki végtagot vág tőből, Annak végtagja veszélyben,Rettegésben kell, hogy éljen… Aki területet rabol,Területrablással lakol… Vénülő Trianon remeg,Száz… Tovább »

Kronológia-istenségLánya a Költészet,Vele a Szabad Akarat,Ellene a végzet. Messzeségbe hömpölyög azIdők óceánja,Hogy a végtelenbe terjed,Az Isten se bánja. Idő ködében az EmberMesszire nem láthat,Alkot magának relatívKronológiákat. Kronológia-istenségBírja nyers erővel,Kardtáncot jár elmúlással,Anyaggal, Idővel. Profán szféra uraivalSohasem verekszik,Az anyag és az erőszakHamar megöregszik. A hatalom csupán néhányPillanatig hathat,Csak Isten és a Költészet,Ami fennmaradhat. Kronológia-istenségA világ nagy csendje,Talán… Tovább »

A magyarköltészet-vonatCsak képzelt síneken halad Posztmodern dogmafergetegKeres a gonosznak helyet. Mindig iróniát sejtet,S termel tömérdek selejtet. A magyarköltészet-vonatHivatali sínen – tolat. Minden küldetést elejtett,Magyarul is elfelejtett. Mint aki fél szemére vak,Örökké balra kacsingat. A magyarköltészet-vonatFüstöt okád,Helyben tolat. Költészetet soha seholNem helyettesít protokoll. Talán sok díjat elpakol,De teljes közönnyel lakol. A magyarköltészet-vonatFellengzős modorban – rohad. Nem… Tovább »

Kánon-varjak károgásaNem ideák földi mása. Aminek szent célja nincsen,Azt nem támogatja Isten. A műanyag líra bandzsa,Öncélú profán halandzsa. Kánon-varjak károgásaNem felelet a Hívásra. Nem “a művészet világa”,Hanem a vers igazsága Áll őrt az érték-határon…Csupán hatalom a kánon, A líra-ügyi hivatal,És csak uralkodni akar, Nem a távlatokba állni,És még kevésbé szolgálni. Nem torta,Legfeljebb kása…Kánon-varjak károgása…... Tovább »