Pete László Miklós versei

Világfa ágai közöttIsten egy szál rózsát őrzött.Ahányszor a rózsa virul,Új Ég, új Föld, új Út indul.Susog ma is – csodát várvaA világfa minden ága.Világfa ágai alattFriss Jövendő mindig akad.Ami Élő – élő marad;Világfa ágai alatt.... Tovább »

Míg szemünk van a világra,És meglátjuk, ami szép;Kertünk Jövő-palántájaCsak addig maradhat ép.Az Egyén lép Jövő felé,Nem a Jövő jön elé;Az Egyén felelősségeNagyobb, mint az Istené.... Tovább »

Megyünk, Megyünk.. Mendegélünk… Végre talán Emmausz felé.. Isten nem hagy el bennünket, De a döntés Itt a Földön Csak Az Emberé… Szenvelgő rossz matéria A sátánra üt, Anyagelvű világvégék Rostokolnak Csaknem mindenütt. A világ még eldöntheti, Élni akar-e, Bár globális pénzhatalom Nyomja egyre A mocsárba Le. Jövő lesz, ha Akarat áll A végzet elé… Menjünk,… Tovább »

Száz éve…Még tartott a háború…Már minden család éhezett,Vagy gyászolt,Vörösen lángoltAz éjjeli Hold…A világ siralomnak völgye volt…Kifényesedett az emlékezetbenA békeévek fájón szép emléke,S még nem tudták,Hogy rosszabb lesz még a háborúnál isAz új béke…Száz éve…A Nagy HáborúKrátereit sáros csizmák rótták,S még egyben voltMég egyben voltA Régi Magyarország…Száz éve…Patakokban hullt a vérSáros lövészárokba,Fűre,Hóra..S a frontok démoni halálvilágaAz… Tovább »

Jövő ablakábólIsten néz a tájra,Egy szebb világ,Egy jobb világSzületését várja.Jelen isJövő isMég embertől árva;Pénzhatalom készülődikMeg-globalizálva…Lassú a teremtés,Lélekben a fenség…Sok dimenziót lakikAz Emberi Jelenség..Jövő ablakábólSzemlélődik Isten;Vonaglik mégA KegyelemA régi kereszten…Fogyatékos jövőkJelenné szédülnek,Aztán lassan,SzégyenkezveMúlttá szenderülnek.Pénz-trónoló Jelen,Globalista csárda..Megtaláljuk-eA Jövőt,Ahol Isten várna…?  ... Tovább »

Fészket épít fecske, gólya; Mi is készülünk a Jóra. Égi szóra, Belső szóra; Érezzük, ha üt az óra. Szép Jövőre, Ragyogóra… Nem hallgatunk hazug szóra. Fészket épít fecske, gólya, Tavaszodik madárszóra. Amíg újra lesz Kikelet, Emberi Élet is lehet. Míg Létet őrizni tudunk, Magunk is megmaradhatunk. Fészket épít fecske, gólya, Hallgatnunk kell jövő-szóra. Magyar földön… Tovább »

Utópiák vicsorognakJöttét lesve rossz napoknak.Hagyomány testébe marnak;Új Világrendet akarnak.Ha papírról létre kelnek,Orwell-nótát énekelnek.Utópiák vicsorognak;Varjú-felhők kavarognak.Profán-globál pénzhalmazokFölött a Jövendő zokog.Doktrína,Világrend,Kvóta…Mindig csak a régi nóta…Utópiák vicsorognak;Fészke legyen a kakukknak…Platón Állama – álmatlan;Ezekhez képest – ártatlan…A mai globál rémálmaRossz profán pokolból állna…Utópiák vicsorognak;Aztán – nyugdíjba csoszognak.Jön új, szép és békés világ,Ami nem kér utópiát.Nemzeteket, családokatLátunk Jövő napja alatt…… Tovább »

Teremtés téli csendjében Jövőnk – ezüst; Múltunk – ében. A nagyvilág könnyű marad; Nehéz a szabad akarat. Míg a Remény újra éled, Szól valamiről az Élet. Teremtés téli csendjében Halovány csillag az égen. Jövőnk ezüst, Múltunk ében; Teremtés téli csendjében.... Tovább »

Februári szürke szombat; Eső veri udvarunkat. A világ szürke rejtelem, Tócsákban a sáros Jelen. Távol Isten Jövőt kongat… Februári szürke szombat…... Tovább »

Tél partjain – Csillagidő; Marad-e Múlt? Lesz-e Jövő? Szél sodor mocsárba, alább, Vagy megyünk az úton tovább? Megmaradunk-e magyarnak, Vagy az lesz, amit akarnak? Tél partjain – Csillagidő; Sosem nyugszik a túlerő… Elsüllyesztett Atlantiszok Rég halott lelke háborog… A kánon rossz, pénzes óság – Átüt rajta a valóság… Tél partjain – Csillagidő Isten homlokán száz… Tovább »