Pete László Miklós versei

Téridő Trianon-síkjánCammog az Idő-vonat,Doktor Történelem itt nemGyógyítja a rossz fogat. Tán millió Idő-síkonNormálisabb a világ,Tán egyedül csak minálunkNőnek fordítva a fák. Alomalja-történelem,Abszurd, egyedi vidék;A távlatok torz hiányaSosem szükségszerűség. Téridő Trianon-síkjánA csalárdság ünnepelA híres európaiJogrend orra nem szelel. Dákot és morvát hazudtoltA modern kori Júdás,S horribilis jutalmat nyertA többszörös árulás. Azóta egy évszázadotFogadott be a pokol,És… Tovább »

“Szegény ember szándékátBoldog Isten bírja”Mindenféle félelemnekBoldogság az írja. Szóljon bármilyen panasz;Ajándék az Élet;Életfánkra évgyűrűkkéntRakódnak az évek. Jövő hallgatag egénHajnalok derengnek;Abszurd jelen őrültségekFeledésbe mennek. “Szegény ember szándékátBoldog Isten bírja”Dogma-tepertőben tocsogMindig a pénz zsírja. A globálpénz-zenekarÉrzékeny dalt játszik,De – gyarmatosítás marad,Ami annak látszik. Szóljon bármilyen panasz;Ajándék az Élet;Életfánkra évgyűrűkkéntRakódnak az évek. A Jövőt nem pénzvezéreltButa végzet írja;“Szegény… Tovább »

Borongós tavaszi naponIsten ül egy ócska padon. Tombol a teremtés szele,Fázik Isten keze feje. Minden rossz gyorsan elévül,De a Jó csak lassan épül. Borongós tavaszi naponMinden Jövő oximoron. Zsúfolt, büdös kocsma telve,Entrópia csapra verve… Rántott dollárt árul a pék;Esőt könnyez a messzeség… Borongós tavaszi naponTerjed a globál-unalom. Kúszik az ész egyen-tokba;Szemerkél a globál-dogma. Tágulhat a… Tovább »

Csendes áprilisi zápor;Egyedül az isten bátor. Amit mi csak sejtünk, tudja:A Múlt nem a halál kútja. Emberé:Teremtés,JövőAz ördögé: a túlerő. Csendes áprilisi zápor;A profán csak sátortábor, De lélek-katonák nélkül;Csupán a ráció vénül. A tét: a pénz szabadsága,Vagy az ember boldogsága. Csendes áprilisi zápor;Szörnyek születhetnek bárhol: Ideológia-rémek,Gyilkos dogma-teremtmények. Papír-szörny jövőnkre figyel,Pénz kering az ereiben… Csendes áprilisi… Tovább »

Langyos szép tavaszi esténHold ragyog az égbolt testén. Tejút takarója alattLát a világ szép álmokat. A nappali rémseregekSötétben erőt gyűjtenek. Langyos szép tavaszi esténA Jövő titkait lesném. Rettenetes prognózisokVarjúserege kavarog. A reménytelenség-seregMégis táplálja a Hitet. Mindig ideát a mezsgyén;Langyos szép tavaszi estén.... Tovább »

Ezerszer ezer nap alattKorunkból csak mítosz marad. Pénzhatalom dollár-bája;Majd a régész se találja… Dogmatikus őrületekEnyészetnek sem kellenek. Isten majd újra befogadEzerszer ezer nap alatt.... Tovább »

Tavasz-simogatóMárciusi nap;Most születő KikeletünkTán erőre kap. Elcsitult a nagy szél,Csendes a vidék,Fejünk fölött halványkékenTiszta lett az ég. Tavaszi vágy-lepelA világ felett,Simogató kezünk alattÉl a Kikelet. Tavasz-simogatóMárciusi nap;Előbb-utóbb a Jövő azAsztalunkra csap. Magányosan esszük-e aDemagógiát,Vagy áldott Béke elé nézSok derék Család? Isteni szent ReményÚjra szárnyra kap,Tavasz-simogató, csendesMárciusi nap.  ... Tovább »

Egész világ jéggé fagyott,Hó lepi az Akaratot. Profán aberrációkatHozhat még jegesebb holnap. Tradícióknak vermet ásCsoda-gyilkos pénz-havazás. Álmodnunk kell vakra – hatot…Egész világ jéggé fagyott.... Tovább »

Novemberi levélszőnyeg;Önbizalmak – Jövőt szőnek. El csak profán fél-hit fogadKétbalkezes jóslatokat. Isten áldotta JelenbenÁllunk a Jövővel szemben. Puskák maguktól nem lőnek;Novemberi levélszőnyeg.... Tovább »

Hármas keresztúthoz értünk;Jóra találni remélünk. Kettő mindig pokolra jár,A harmadik Jövőt talál. Jóság,Szerencse,Alázat;Tévedésre nincs bocsánat. Hármas keresztúthoz értünk;Három közül – jóra térünk. Az egyiken végzet mancsa,Légbe száll a jóslat-mantra. A másikon pompa-profán;Dogmák nőnek eszmék porán. Hármas keresztúthoz értünk;A harmadikra kell térnünk… Hármas keresztúthoz értünk;Megyünk…Megyünk…Mendegélünk…... Tovább »