Pete László Miklós versei

Létünk újraszenteléseA Jelen kor fő kérdése. Töltekezni közös Múlttal;Istennel és önmagunkkal. Megbékélni Szóval,Csenddel,Együtt élni a Jelennel. Létünk újraszenteléseA Jövő alapvetése. Profán önrombolás helyettFolytatni kell – az Életet. Lehet távlatot találni;Távolabbra kéne látni. Létünk újraszenteléseNélkül nem lesz igaz Béke… Szerelemforrás kiapad,Helyette csupán szex marad, Föld-Otthon piaccá fajul,Profán világgá korcsosul. Létünk újraszenteléseNélkül hull a Jövő vére… Jelen… Tovább »

Augusztus pazar pompájaA Nyarat lassan lezárja. Biztatást, útravalót adAz utolsó nyári hónap. Feltölt majd a jövő Nyárig,Következő napsugárig. Újat nyit,A régit zárjaAugusztus pazar pompája.... Tovább »

Minden Jövő bozót-fajta,Át tudok-e törni rajta? Velem a kor már andalog,Ötvennyolcadikban vagyok.. Munkakedvem azt ígéri,Mindenben marad a régi. Bozót,PalotaVagy pajta?Még át fogok törni rajta.... Tovább »

Könnyes kicsi UtópiaTelepedett a toronyra. Formás lábait lógázza,Apró legyezőjét rázza. A Nyár – mint mindig – meghatja,Kis Álmait simogatja. Könnyes kicsi UtópiaSokat ad az álmaira. Lát sok kis nemzetet, népet,S egy hatalmas szövetséget. Lapos reklám-idill helyettMunkát,Problémát,Életet… Ahol pénz van az Emberért,Nem pedig ember a pénzért… Hosszú tán a Jövő útja…Könnyes kicsi Utópia.... Tovább »

(Mi a fejlődés? – 1.)Az Ember ma Népek halmaza.Ahhoz, hogyNépek EgységeLegyen,Nem elkeverni, beolvasztani,Nem alávetni kell,Nem hamis eszmék sziréndallamávalBecsapva kell globál-romanizálni,De megőrizniMinden Népet,Nyelvet,Családot,Nemzetet,Tradíciót,MertAz Emberség bennük lakozik… A hamis egység látens világvége,De az igazi, az magaA Béke. Az Ember ma Népek halmaza…A Népeket nem felszámolni kell,Kultúrájukat nem angollá lopni,Hanem mind meg kell őketTartani. A Nemzeteket együtt tartani,Fejlődni… Tovább »

Atlantisz a Jövő nyitja,Akármennyi év borítja. Nem a liberális végzet,Az csupán “színes” enyészet. Nem globális kiborg “béke”,Hanem a Múlt teljessége. Atlantisz a Jövő nyitja;Ha az emléke kibírja. Ha további korszakokatAz özönvíz nem látogat, Néhány újabb évezredetSzellem-ködben átlebeghet. Atlantisz a Jövő nyitja,A téridőt meghajlítja, Ha az emlékezet feszül,Üzen korokon keresztül, Pohárba tiszta vizet önt,Minden dogmát halomra… Tovább »

Jövőteremtő NyarakonMinden cselekvés – osztrakon. Ha az Életre szavazunk,Istenhez hűek maradunk. Ejthetjük a rossz lapokat;Az Élet mindig támogat. Jövőteremtő NyarakonSunyít konzerv jövő-flakon. Profán dogma sose éltet,Eldobjuk, ami nem Élet. Meddő, száraz verbalitásA Jövő alá árkot ás. Jövőteremtő NyarakonÜlünk kemény Jelen-bakon. Csökönyös Idő-paripákNyerítve húzzák az igát. Isten néz be az ablakonJövőteremtő Nyarakon.  ... Tovább »

Mítosz-Idők régi népe;Kövekben él az emléke. Hosszan hallgat a néma kő,Nem nyűvi porrá az Idő. Régen kihűlt évezredekÁrnyékában melegszenek. Mítosz-Idők régi népe;Mítosz-homályban a léte. Amnéziás emberiség;Hullatja múltját szerteszét. Megcsonkított TörténelemFönn a teória-hegyen Durva elmélet-keresztreDogma-szöggel fölszegezve. Mítosz-Idők régi népeKi van a Nappalból űzve. De az Álmok éjjelébenA Múlt szelleme még ébren. A halovány Múlt-kapcsolatEgyszer talán –… Tovább »

Idő-szoros sziklái köztA vén sátán Múltat füröszt. Ahol túlságosan tiszta,Víz viszi a szennyet vissza. Ha Jelen dogma szervezi;A Múlt csak önmagát eszi. Ha  a Jövő mesterséges,“Megfelelő”  –Múlt szükséges… Sátán a profánnal szemközt;Idő-szoros sziklái közt…  ... Tovább »

Csökkentett módban jött a nyár,Tócsákban úszik a határ. Az égen bozontos, undokIszapszürke esőfrontok. A Jelen tétova vidék,Élni akar a Maradék. Gyülekezik az új tatár;Csökkentett módban jött a nyár…... Tovább »