Pete László Miklós versei

Sápatag virágok A Nyarat siratják; Dollár-hordák szolgái a Fegyvert tisztogatják.   Hazánk nagyobb része Hulló szirmú rózsa, Kisebb része a butaság Utolsó csatlósa.   Jövő reménysége Szakadékba rejtve; Rongyos-véres jövőképek Egymást verik fejbe.   Sápatag remények Jelent ostromolnak; Messzi álmok erdeiben Csavarog a Holnap.   Kicsi országomnak Egész múltja sáros, Mindenfelől szegény régi Magával határos…. Tovább »

Ne higgyétek, hogy elrendeltetett… A Lét nem gépi rongyszőnyegszövő, Nem dróton húzza Egyetlen jövő A sötét vég rossz barlang-pitvarába; Egyedül a Hit A jövő vára.   Ne bizonygassátok, hogy nem lehet; A szkepticizmus csak üres beszéd, A Semmi hátán nyargal szerteszét, Nem örökre távozik, Aki elment; Sosem a dolgok teremtik Az embert.  ... Tovább »

Amíg élünk Akad munka, Nem süt a pénz a hasunkra.   Finomkodjon, ami kérges, Panaszkodjon, aki pénzes.   Vágyat, Létet napfény éltet; Amíg élünk, legyen Élet.   Amíg élünk, Élet legyen; Napfény csillogjon a hegyen.   Aki ember: Alkot, Nevel; Múltat Jövő felé terel.   Aki művész: Ember marad; Vissza nem vesz, Mindig csak Ad…. Tovább »

Amíg a csillagok lenéznek odafentről, Mindig vezet egy ösvény A jövőbe; Melyen A Magyar, Ha még élni akar, Elindulhat előre.   Amíg a csillagok lenéznek odafentről, Addig nem válik semmivé A múltunk, S ki azzal Szembenéz, Jövőért élni kész.   Amíg a csillagok lenéznek odafentről, Addig az élet meg nem áll Soha, És látható számok… Tovább »

Ameddig álmodni merünk, Addig fontos az életünk.   A valóság – porsivatag; Élet az Álomhoz tapad.   Az entrópia nem teremt, Álomból fejlődik a Rend.   Ameddig álmodni tudunk, Jövőt addig alkothatunk.   Boldogságot nem hoz létre Az anyag önfejlődése.   Jobb világra ébred egyszer A bölcsen álmodó ember.   Ameddig álmodni merünk, Szerelemre addig… Tovább »

Álmodnunk kell csodaszépet, Az álom nem érhet véget.   Isten pihen felhőágyon, A Teremtés – hosszú álom.   Olyan jövőt szolgálhatunk, Amilyet álmodni tudunk.   Álmodnunk kell csodaszépet; Álom-létben nincsen végzet.   Jelennel karöltve jár ma Apáink lidérces álma.   Tótágast áll a mindenség, Porban a fej – fent a fenék.   Álmodnunk kell csodaszépet,… Tovább »

Acsarkodó böjti szelek, A világunk mitől kerek?   Szubkultúra-nyúlketrecek; A világ-ereszték recseg.   Mai trend globálra fajzott, Dollár eszik világsajtot.   Acsarkodó böjti szelek, Hajléktalan a Szeretet.   Fukar anyagi nyereség Zabálja az ember eszét.   Torony hegyén fehér kendő; Aszalódik a jövendő.   Acsarkodó böjti szelek, Bármi is jön – már közeleg.   Csapzott… Tovább »

Ott rejtőzik a baljós ég fölött, A harsány reklámszünetek között, A hazug, kincstári mosoly mögött, A ronggyá szakadozó idegekben Közéleti patvarkodásban rebben, Üres tekintetekből vigyorog.   A Jelen buta, süket peremén Várakozik A Rém.   Az ostobaság csillaga ragyog, Egyre butulnak A hétköznapok.   A fáradt Idő görcsösen pereg, Vámpírok, Szörnyek, Farkasemberek Acsarkodnak gyermekeink agyában,… Tovább »

Új reménynek tűz az ára, Tégy hasábot a kályhára.   A jövő: megfagyott tetem, De nem szabad eltemetnem.   Kint feküdt Semmibe vetve, Hátha mégis feléledne.   Hazug mákony tépte, csalta, Komprádor kapzsiság falta.   Míg a jövő ki nem olvad, Itt állnak köztünk a holtak.   Szkepticizmus? Sötét verem. Ellenszere: a Szerelem.   Ha… Tovább »

A feledés örvényébe lehullt, Vak ködével takarta be a Múlt, Titkát tagadja néha még az ég is, S emlékét őrzi minden ősi  mégis.   Az ember fennen tagadja, de sejti, Hírét-nevét a lelkek mélye rejti, Ott rejtőzik, mint hitünk meghitt éke, S mint a Jövő utolsó menedéke.... Tovább »