Pete László Miklós versei

Vékony ösvény visz előre, Emberhez méltó Jövőbe.   Középről látni az égre, Jobbról? Balról? – Világvége…   Fanatizálódjunk végleg, Vagy legyünk torz embergépek?   Vékony ösvény visz előre Hétköznapi, szép Jövőbe.   Sem az öncélú hatalom, Sem a pénz-világuralom…   Abszurdumok zsibvására Nem ír a világ bajára.   Vékony ösvény visz előre Barátságos, szép Jövőbe…. Tovább »

Ami szilárd volt: laza, Girhes a kor horpasza; Nagyvilágunk? Töredékek halmaza.   Allergiát rejt az ég, Szomorú a messzeség; Emberiség? Összesepert törmelék.   Rossz kultúra csikorog, Piac-robot vigyorog; A jövendő? Rongyokban. Gyomra korog.   * Emberélet ritmusát Bamba lárma járja át Lét-folyamba Avantgárd-szennyet bocsát.   Ripacsszín-lila az ég, Egész világ: Törmelék.   Hull média-zagyvalék; Liberális… Tovább »

Fülledt, ragacsos meleg Zsibbasztóan ténfereg.   Perzsel, nyúz a levegő, Elszivárog az Erő.   Száraz föld esőre vár, Fulladozik a határ.   Fáradt, sivatag-korok Egén közöny csámborog.   A szélben bogáncs forog, Szépség, erkölcs – párolog.   Portengerbe fúlt a menny; Trónuson zörög a szenny.   Poshadt kánon nyekereg, Körülötte holt berek.   Valahol már… Tovább »

Fehérlik alattomosan, Szemet szúr, fényt arat, Derengő oszlopaitól Nem látjuk az utat.   Tolakszik, mindent betakar, Fehérséggel temet, Gomolygó mélye vészt sugall, Mint néma rettenet.   Mint sejtelmes jövő, takar Reményt és néma kínt, Ha kopott volánja mögül A jelen rá tekint.   Olyan sűrűvé vált a köd, Tömény és átható, A múltnak féklámpája már… Tovább »

Forr a Tavasz! Emeljük fel a fedőt, Friss reménnyel Locsoljuk meg A Jövőt!   Víz, Víz, Tiszta víz, Jöjjön fürge Nyár; Sok ezernyi Tündérarcú kisgyermeket Lásson itt A fényes napsugár!   Zúg az Élet, Óvja a Lét igazát; Locsoljuk meg Friss Élettel A Hazát!   Víz, Víz, Tiszta víz, Frissülj fel, Haza; Ezután a Szeretetnek… Tovább »

Mélységes az Idők kútja, Benne van a magyar útja, Jelene, jövője, múltja, Hogy van-e, csak Isten tudja. Talán nincs, Senki sem épít, Egyedül vagyunk; Mégis meg kell találnunk, Ha élni akarunk.   Hogy a sorsát tovább szője, Lesz-e magyarnak jövője, Vagy tán idegenné sorvad, És mások nyelvébe olvad? Talán nincs, Senki sem épít, Egyedül vagyunk;… Tovább »

Hazádnak rendületlenül! Higgy benne: egyszer sikerül A hétköznapnak bőven enni adni, És távlatban magyarnak megmaradni!   Jövőd sebzetten elterül; Hazádnak rendületlenül! De jelened megint tilosba tévedt, S a gyermekkor nem várhat ötven évet!   Hazádnak rendületlenül! Mégis-lélekkel nézz körül! Hiába lep be vén Ugart a kender,   Hiába olcsóbb mindennél az ember, Hidd, hogy jövőd… Tovább »

Forró viharú nyárutó – Tikkasztó, vad meleg, Aztán felropog a vihar, Miként a fegyverek.   Forró viharú nyárutó – A testünk gőzölög, Távol, mint bombázó sereg, A vihar dübörög.   Forró viharú nyárutó – És újabb hosszú tél? Itt Európa közepén, Aki fél – nem remél.   Forró viharú nyárutó – Ha itt viharra kél,… Tovább »

Esik eső karikára, Körforgalom aszfaltjára. Szegény magyar ázik-fázik, Gazdag magyar kocsikázik.   Esik eső háztetőre, Drágább lesz a hús jövőre, Egyre több tető beázik, Hamis jövő fülbe mászik.   Esik eső fejtetőre, Megvénülünk egykettőre, Hogyha pedig mi kihalunk, Más helyett nem dolgozhatunk.   Esik eső holt üszögre, Nedves lesz a csorba bögre, Jelen a múltról… Tovább »

Fürge Idő Végtelenből Csepereg, Csikorognak vékony bádog ereszek És hitelek.   Lucskos jövő jelen sárba Szürke égből Szemereg; Közben meg az Élet lassan Évről évre Lepereg.   Évszázadnyi felhőfalka Fenti Ködben Feldereng; Sírásába néha-néha Az öreg Föld Belereng.   Gyűlik a vén Idő cseppje, Remeg, mint a kocsonya, Jelen s Jövő határánál Égig ér A… Tovább »