Pete László Miklós versei

Szeptember legelején Hűvös lett a reggel, Madársereg perlekedik Komor fellegekkel.   Madárfüttyös hajnalok Immár messze járnak, Csak gyűrött névjegye maradt Az őszre a nyárnak.   Hullanak a levelek, Színesek az árkok, Visszatérnek a takarók És a puha álmok.   A Jelen ismét mutogat Dolgos Holnapunkra, Inge ujját felgyűri a Hétköznapi munka.   Szeptember legelején A… Tovább »

Latyakkal köszönt a Tél; A szkepszis remélni – fél.   A napfény sápadt gyerek, Pocsolyában hentereg.   Dölyfösen cuppog a sár; A közöny – közönyre vár.   Latyakkal köszönt a Tél, Aki csügged, élni – fél.   Búsan hallgatnak a fák; Fagyra készül a világ.   Az anyaghit félve él; Jégkorszak lesz-e a Tél?  … Tovább »

A legfőbb Garabonciás A vén História, Tőle a nagy színésznek is Van mit tanulnia.   A fennkölt hazugságokat A színpadra viszi, S az édeskés hőskölteményt Bohózattá teszi.   A hősi emberistenek Ölnek, hódítanak, S megvénülnek a színpadon Paprikajancsinak.   A pénz uralma önmagát Öröknek képzeli, De vén rendezőnk humorát Át ő sem vészeli.   Fickándozik… Tovább »

Tél kapuja tárul egyre, Sohasem jutunk a Hegyre?   November már ravatalon, De a jövő most is – talon.   Nem tudhatjuk, mennyit érnek Szegény remény-kerítések.   Tél kapuja nagyra tárul, A hazátlan Hazát árul…   Két dimenzióban a Tél; Csupán az ostoba nem fél.   Bámul a Múlt fogvacogva, Sátán koldul vigyorogva.   Aki… Tovább »

Késve jött a kánikula, Amikor a nyár már oda, Felrobban a levegő, Holnap talán fű se nő.   Holnap talán fű se nő, Ránk hengeredik a kő.   Hőség lángpallosa perzsel, Sunyi képű halál nyergel; Nem néz az Ég sehová, Mentő száguld fel-alá.   Fel-alá száguld a mentő; Szomjas lehet a Teremtő.   Zörgő kóró-esküvő;… Tovább »

Nyári eső mossa el Mind, ami avítt; Áztassa el parttalan bú Konok tornyait.   Ami azt nyivákolja, “Úgyse sikerül”; A friss nyári eső elől Sose menekül.   Dekonstruált műanyag Kultúr-vesekő; Sznobostul meg mindenestül Vigye az eső.   Nyári eső mossa el A korlátokat; Hátha Isten mégis A Jövőbe látogat.   Ami világvégébe, Gyászba menetel; Essen… Tovább »

Békés átmenetek fennsíkján él a Jövendő; Száz akadály hever itt, zárva az út oda még.   Most még tévutakon tolakodnak a népek előre; Reklám-útmutatás zsákutcába vezet.   Multivezérelt pénzhatalom csak cifra bukást hoz; Végül más se marad, csak digitál-temető.   Tévút lenne a forradalom, s más véres erőszak; Szent célokhoz csak szent eszköz vezet el…. Tovább »

Jövő-síkok tölténytára Gazdátlanul tekereg, Vegyük kézbe, Koncentráljunk, Csak egy a jó, emberek.   Rossz laterna mágikáját Csaló ördög tekeri, Csak egy út van, ami talán Egyszerű és emberi.   Bőven akad véres-groteszk, Pudvás-rózsaszín jövő, Vagy aberrált hulla-lilla, Ahol még a fű se nő.   Jövő-síkok tölténytára Körbe-körbe csikorog, Csak mi teremthetünk Jövőt, Sohasem az angyalok…. Tovább »

Havazásból Kemény fagyból Akadt már elég, Ideje, hogy nyájasabban Nézzen ránk Az ég.   Áremelés Ette meg Az életünk felét; Szebb arcát is Mutathatná végre már A Lét.   Add, Uram, hogy felöltözzön Rongyos kis Hazánk, Ne fagyjon el A virágzó Öreg Körtefánk.... Tovább »

  Köd terül a világra, Mint megszálló sereg, Dideregnek hazaiak Meg idegenek.   Érlelődik már a Tél, Készülnek a fagyok, Felhők felett a megszeppent Jövő imbolyog.   A vén sátán úgy nevet, Könnye is pereg, Reméli, hogy vérfürdőket Hoznak a szelek.   Köd terül a világra, Szürkén ellepi, A jövendőt Európa Kockára veti.   Liberális… Tovább »