Pete László Miklós versei

Jövőt érlel minden Ősz, Túl kell élni a telet, Őszi önbizalomból lesz Márciusban – Kikelet. Novemberbe lép az év, Elapad a friss erő, Téli kitartásból fogan Majd az igazi Jövő. Fagy földjén a halálvágyak Élesek, akár a kés; Lelki jégkorszakot teremt Minden téli csüggedés.  ... Tovább »

A félelmek láthatárát Felhő övezi, Gyülekeznek jövendő Tél Előőrsei. Vén közömbös fagyseregek, Nyegle viharok, Várják, hogy a teremtőjük Majd értük kopog. Létroppantó katasztrófák Végtelen sora; Vagy jönnek, vagy nem is kelnek Életre soha. A félelmek láthatárán Sunyi tél-bohóc, Pillantására vár számos Jövő-martalóc Rettenetes téli napok Sora toporog, Rossz, buta, szadista végzet Foga csikorog. Sok mogorva… Tovább »

Fantomok az őszi csendben, Varjak kárognak rekedten. Fondor alkonyat betakar, Árulást zörög az avar. Alpok felől fordul a szél, Alattomos nótát regél. Fantomok az őszi csendben, Komor, ínséges menetben. Elárult jó Babilonok Felszámolt világa morog… Feledtetett Atlantiszok Szellemfogsora csikorog. Fantomok avarba zárva,  ... Tovább »

Tegnap házasodtam – hiszek a Jövőben, Sírig tartó házasságban, Dolgos öregségben. Egy negyedszázadnyi boldog házasságot Derék papja által Isten is megáldott… Gyönyörű Családdal, Munkában, Erőben; Boldog ember vagyok – hiszek a Jövőben. Tegnap házasodtam – hiszek a Jövőben, Munkában, Szent Boldogságban, Teremtő erőben. Dollárvégzet-horda a profitját várja, Azt hiszi, hogy a Jövendő a farkát csóválja…… Tovább »

Idő-rágta világunkban Isten se henyél, Aki folyton panaszkodik, Talán sose él.   Kis hétköznap-patakokból Gond-folyam ered, A nagy Élet viszont száraz Lábbal lépeget.   Emlékeink tesznek hosszú, Vén idő-falat, De a valóság mindig csak Néhány pillanat.   Idő-rágta világunkban Kommersz lett a bú, Aki komolyságot színlel, Mindig szomorú.   Bürokratikus jelen csak Papíron erős, Akinek… Tovább »

Novemberi napsütés, Zsémbes őszi reggel, Vénülő szél játszadozik Zörgő levelekkel.   Öregedik a világ, Nyűgös a november; Bűvös körben játszadozik A túlkoros ember.   Némán elszürkül az ég, A vén Idő krákog, Jönnek majd újabb vénségek, Újabb ifjúságok.   Novemberi napsütés Enyhe verőfénye; A Jövőnek mindig marad Halovány reménye.   Öregedik a világ, Őszül körbe-körbe;… Tovább »

Idő-tenger… Partok nem látszanak, Csak Múlt fehérlik túl a horizonton, Mögöttünk, amerre nem látja szem; Alattunk lustán suhan A Jelen… Megyünk előre, Ki tudja, hogy merre, Miféle partnak, Sorsnak, Idő-foknak, S a főárbocon Emlékek lobognak… Emlék-vitorlák lobognak a szélben, Még alig hullámzik A vén Idő, Múlt unokája A távol Jövő, Elérhetetlen végtelenbe nő. Idő-tenger… Az… Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Sápadt napfény, Kemény szél; Januárban Szabadságra ment A Tél.   Méltóságos, szép hitek, Talán mégsem lesz hideg.   Hideg hajnal, Fényes ég; Fájdalmasan integet A Messzeség.   Vén ködös felhő-zárvány, Csapdában a szivárvány.    A meleg sál Kelendő; Súlyos felleg fölöttünk A Jövendő.   Békét könnyez ránk az ég, Ám a tavasz messze még.  … Tovább »

Körtefa lombjai alatt Hullámzik a Nyár, Távolba szakadt emlékek Raja hazajár.  Most is felkacag valahol A régi patak, Valahol most is perzselnek A régi nyarak. Valahol a Múlt és Jelen Csak együtt kerek; Valahol még  várnak ránk “a Régi istenek”. Körtefa lombjai alatt Pancsol a Jelen, Jövő-kölykök hada táncol Távol, kék hegyen. Büszkén nyújtják a… Tovább »